Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Bocs, hogy ilyen későn írok, de nem volt pénzem. Gyerekek jól vannak, Dórit 5 éves vizsgálatra vittem – vérvétel, vizelet, szemészet, fülészet. Szemészet és fülészetre nem jutottunk be, időpont kell. De nekik nem is elég személyesen, csak telefonon, pedig ott voltunk. A vér és vizelet az jó lett, hála Istennek. Daninak sincs semmi baja. Kezdjük megszokni a lakást, bárcsak a miénk lehetne. Az oviindulás nagyon sok pénzben volt. Utolsó pénzemből buszjegyet vettem és telefonáltam. Boldog vagyok, hogy tudtam segíteni egy családnak. Egy anyuka két gyerekkel, őket is kirakták. Befogadtam őket, mert nem tudtak hova menni. ****, az anya, már fel akarta akasztani magát, éheztek, a gyerekeket meg intézetbe akarta adni. Én beszéltem le, most itt vannak, és megosztunk mindent. **** együtt jár oviba az én gyerekeimmel. Tudom, min megy át, hisz én is átéltem és élem is minden nap. A gyerekek kicsit nehezen jönnek ki egymással. Jó így együtt, tudok kire számítani, és ő is. Sokat beszélgetünk és ez jót tesz nekünk. Ki tudunk beszélni magunkból mindent, ami fáj. Sokat játszunk a gyerekekkel, mert nincs tévénk. Nagyon jó érzés segíteni valakin, aki bajban van, jobb, mintha én kaptam volna. Várom, hogy megkapjam a leszázalékolást, hogy el tudjak állni dolgozni. De még semmit nem kaptam, pedig már több egy hónapja, hogy voltam. Mivel nincs semmilyen szakmám, nincs esélyem, hogy dolgozzak. Gondoltam egy tanfolyamra is, járok szinte minden nap a munkaügyibe. De vagy nem indul, vagy mind férfias szakma van.
Az apa nem jelentkezik, és úgy veszem észre, a gyerekeknek sem hiányzik.
Tisztelettel:
Szakácsné Kiss Katalin
