Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elég tűrhető hetünk volt! Három napig jártunk meggyet szedni. Volt velünk a 12 éves fiam is, mivel ő elég magas gyerek és elérte a meggyet. Nagyon sajnáltuk szegényt, már ebéd után nem nagyon bírta! De kitartóan jött velünk, és kis napszámát ide adta nekünk, hogy pótol az enni valóba. A két kicsi minden órában hozta nekünk a friss vizet, nagyon aranyosak voltak. Elég nagy meleg van itt mifelénk, eddig még elviselhető volt, de most már 38 fok meleget mond. Sajnos nem jut fürdőre nekünk így itt, a strandon összebarátkoztak a jegykiadóval, és segíteni szoktak neki szemetet összeszedni, és cserében egy órára bele mehetnek a vízbe. Nagyon boldogan szoktak haza jönni. Sajnos nyaralni szeretnének menni, de nem jön össze. Jó lenne már egy kicsit felhőtlenül együtt nyaralni a családommal, egy kicsit pihenni. Néha úgy érezzük magunkat a párommal, mint egy duracel nyuszi, le vagyunk merülve, és ez napról napra rosszabb. Jó lenne már kikapcsolódni, és csak a gyerekekkel játszani, és csak 2-3 napig velük foglalkozni. Na de bízzunk abban, hogy talán egyszer nekünk is lesz nyaralásunk. Volt már róla szó, hogy elvonatozunk a Balatonig és vissza csak, hogy láthassuk a Balatont. Mi felnőttek még mi sem láttuk soha. De csak könyörögnek a gyerekek, nem tudják szegények meg érteni, hogy nagyon messze van. Így hát maradt nekünk a hordóból készült kerti zuhany, amit a párom készített a gyerekekkel. Jó ez nekünk, be csukjuk a szemünket, amikor alá állunk, és magunk elé képzeljük a Balatont. Ez legalább ingyen van (az álmunk ezért nem kell fizetnünk). Ezzel zárom soraimat további kellemes napot kívánunk mindenkinek, és szép napot és még egyszer mindent nagyon szépen köszönünk!
Tisztelettel:
A Csete család
