Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Végre eljött a karácsony a gyerekek nagy örömére. Már izgatottan várták és egész héten számolták a napokat visszafelé, hogy mennyit kell még aludni karácsonyig. Szombaton délelőtt a párom megsütötte a bejglit, Emma segítségével, ugyanis folyton ott legyeskedik az apja körül. A mákot rakta a tésztába, de közben el is vett belőle, tiszta mákos és ragacsos volt az egész arca. Anyukám sütött nekünk egy banános piskóta tekercset, anyósomtól pedig töltött káposztát kaptunk. Délután pedig négy óra körül előkerült a karácsonyfa és a gyerekek szépen feldíszítették. Este nagyon nehezen aludtak el. De vasárnap reggelre nagy meglepetés várta Őket, hiszen volt a fa alatt egy kis ajándék. Vasárnap délután meglátogattuk anyósomékat és a szüleimet. A szüleimnél is meglepetés várta a gyerekeket, mert ott is volt ajándék a fa alatt a számukra. Nekünk pedig az volt a legszebb karácsonyi ajándék, hogy együtt vagyunk, és látjuk azt, ahogyan a gyermekeink szeme csillog az örömtől és nagyon boldogok.
Ezt a mai naplómat egy gondolattal szeretném befejezni és még egyszer kívánok mindenkinek boldog és meghitt karácsonyt, egészségben, reményben és szeretetben!
„Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” - Márai Sándor.
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
