A mi naplónk
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Én a mama vagyok:
Tegnap jöttem haza a kórházból. Bent voltam több, mint egy hétig. Már nagyon muszáj volt, mert már így is túlhaladtam az időt egy hónappal, mivelhogy három havonta kéne ezt a kezelést megkapni, és így is túlmentem, majdnem egy hónappal. De már nem halaszthattam tovább, mert már éreztem, hogy legyengülök, fogy az erőm. Már kezdtem étvágytalan lenni, fáradékonyabb voltam sokkal, szédültem. De legközelebb ilyet nem teszek, mert sokat romlott az állapotom emiatt. Már nem egy infúziót kaptam naponta, hanem kettőt, és még a vénásat is mellé. De most már hála az Istennek itthon vagyok. Kicsit jobban is vagyok, jobb az étvágyam is, csak nagyon meg vagyok fázva. A kórházban nem volt valami meleg, nem volt jó a fűtés, csak próbafűtéseket csináltak, még nem működött.
Na de hát nem azért, mintha itthon is lenne mit betenni a tűzhelybe.
Még nem volt lehetőségünk tüzelőt venni a télre. Még mindig törlesztem a tavaszi árvíz adósságaimat, pont a tüzépnek is, amit felvettem anyagra. A kiadásaink épp ezért nem csökkentek, hanem növekedtek. Áldja meg Önöket a jó Isten, hogy segítenek rajtunk!
Tisztelettel:
Özv. Takács Mártonné
