A mi naplónk
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Én a mama vagyok:
Ez a hét is olyan rossz volt. Nagy meleg után ez a hirtelen lehűlés, ami nem is baj, hogy lehűlt, mert nehezen viseltem. Nagyon megviselte a szervezetemet. Vérnyomásom állandóan fent volt, szívem is nagyon nehezen viselte. De most, ahogy kezd egy kicsit hozzászokni, most már jobb a közérzetem, de nem sokkal. Már vége lehetne ennek a hónapnak, mert nagyon nehezen telik. Mivel már több napja kenyerünk sincsen, már alig várom, hogy egy kis pénzt kapjunk, mert teljesen kifogytunk, egy fillérünk sincsen. Minden forintunk, amit kapunk, az én nyugdíjam, a gyerekeknek a pénze, a villanyra, vízre, és a házunk rendbetételére, a kölcsönök fizetésére megy, mert ahogy mondtam, árvízkárosultak vagyunk.
És ebből a kis pénzből, amit kapunk kellett megcsináltatnunk az otthonunkat. Tönkre mentek a falak, a mennyezet és ezeket, hogy meg bírjam csináltatni, hitelbe vannak véve az anyagok, hitelbe dolgoztak a munkások. És ezeket fizetgetem, de ez el fog húzódni, még jövő ilyenkorra is, mire kifizetem őket. Jön majd az Iskola nemsokára. Bele sem merek gondolni, hogy indítom el a gyereket, mert semmiféle segítséget nem kapok a hivatalban sem, csak Tőletek, Önöktől. Ami nagyon szomorú, mióta tönkre ment az otthonunk, egy fillér segítséget sem kaptam még a hivatalból, pedig a tévében hallottam, hogy ilyen helyzetben, mint amiben mi vagyunk, kéne kapnunk valamilyen formában segítséget. Még az volt a szerencsénk, hogy a tüzépen a tulajdonos már 45 éve ismer engem, és kiadta nekem hitelbe az anyagot, ami nem kis összeg. És ezeket fizetem neki részletenként.
Áldja meg őt az Isten, hogy ezt is megadta, mert különben már otthonunk sem volna.
Én a Brigi vagyok:
Nagyon örülök annak, hogy a mama már jól van. Mert azt hittem, hogy már el fog távozni tőlünk, nagyon rosszul volt. De hála a jó Istennek, most már jobban van. Nem baj, ha szegények is vagyunk, én ezt is elfogadom, így ahogy van, csak a mama köztünk maradjon. Mert ha ő nem lesz velünk, akkor már teljesen kilátástalan lesz az életünk. Édesanyám négy éve, hogy meghalt.
De hála az Istennek még itt a mama csak Ő ne hagyjon el minket. Nem is tudnám, hogy mi lenne velem teljesen magamra maradnék. De bízok benne, hogy az Istenke megtartja még nekünk!
Üdvözlettel:
Brigi és Mama
