A mi naplónk
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Én a Brigi vagyok:
Ez a hét hála Istennek jól telt el, az iskolában nagyon sok jó élményem volt. Ezen a héten iskolanapokat tartottak, szabadfoglalkozások voltak, minden nap más osztály adott elő színdarabokat.
Pénteken volt a miénk. Azt még nem tudom, ki nyert, mert a jövő héten lesz csak kihirdetve a végeredmény a faliújságon, és bemondják a Suli-rádióban is.
Nagy izgalommal várom, mert állítólag az első, második, harmadik helyezés a nyáron osztálykiránduláson vehet részt, amiért nem kell fizetni.
Én a Mama vagyok:
A hónap eleje nagyon nehezen kezdődött a Mindenszentek ünnepe miatt.
Mert még mindig öt év után is nehezen élem meg a temetői látogatást, amikor ki kell mennem. Főleg ilyenkor gyertyagyújtáskor, karácsonykor, évfordulókon és szülinapjaikon.
Ez a mostani ünnep is ilyen volt.
Nagyon beteg vagyok. A kórházban minden nap a Belgyógyászati osztályról hordanak át a Neurológiára, ahol áramos kezelést kapok, mert nehezen bírok menni, a térdeim miatt nehezen bírok lábra állni, majd talán a jövő hét vége felé mehetek haza.
Még az a szerencse, hogy ezek a lányok minden nap az iskola után bejönnek hozzám.
Egy kicsit ilyenkor megnyugszom, csak ez tart életben, hogy őket még fel kell nevelnem, Őmiattuk akarok még egy kicsit élni. Ha Ők nem lennének, már rég nem élnék, csak Ők tartják bennem az életet. Nem tudom, hogy meddig húzom, nagyon beteg vagyok, a szívem, a vérnyomásom, most a térdem is. Menni csak járókerettel tudok, azt is csak nehezen. Nem tudom, mi lesz, ha hazamegyek. Egyedül, hogy fogom ellátni magam, meg a gyerekeket, ha hazajönnek az iskolából?
De majd csak lesz valahogy, Isten megsegít minket!
Önöket meg áldja meg a jó Isten, mert Önök nélkül teljesen elvesznénk!
Ha Önök nem segítenének, akkor már rég éhen hatunk volna!
Tisztelettel:
Özv. Takács Mártonné
