Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Drága jó segítőink! Hát nem tudok mi jót írni, ez a nagy szegénység, ami minket ér folyamatosan, és nem akar elmúlni, mellé még a szerencsétlenség is!
Drága kis unokám, Brigitta, a minap elindult az iskolába és vissza kellett neki jönni, mert nem érezte jól magát. Elmentem vele az orvoshoz, ahol kiderült, hogy epegyulladása van. Írt neki az orvos többfajta gyógyszert, cseppeket, de nem tudom kiváltani. De Ő a nagy fájdalmakban olyan beteg, hogy az ágyból se bír kijönni. Pedig mindent megtennék érte, hogy jobban legyen, ha lehetne, átvállalnám róla magamra, csak ne szenvedjen az a gyenge kis ártatlan lány. Mellette a két lány is és én is benne vagyunk az influenzában. Étel sincs, ezért nehezen gyógyulunk. Nem tudom, mitévő legyek, kitől kérjek segítséget, de magukon kívül nincs is más nekem ezen a nagy világon. Maguk nélkül már rég elvesztünk volna, ha maguk nem segítenek, már éhen haltunk volna. Pedig nem bírom már ezt a nagy szegénységet. Sokszor már arra kérem a jó Istent, hogy hadd hunyjam le örökre a szememet, de akkor mi lesz az én három árva kis unokámmal és azzal a kis dédimmel, akit inkább az oviba hordunk betegen, mert ott legalább eszik, mert itthon sokszor a puszta kenyér van magában, vagy sokszor még az se. Ha már itthon nem, legalább ott lakjon jól. De a jó Istennek nagyon szépen köszönöm, hogy ebben a nagy szegénységben mégis egyetértés és szeretet van ebben a kis házban. Igaz, hogy már a tüzelőfánk is elfogyott, úgy húzgáltak a lányok gallyakat, de azért is megszólták őket a falubéliek. úgyhogy már este se bírunk egy kis meleget csinálni, legalább míg megfürdünk és elalszunk. Összebújunk, összetologatjuk az ágyakat, és ruhákat teszünk a takaró alá, így melegítjük egymást.
De nem baj, átvészeljük ezt is a maguk és a jó Isten segítségével, de nagyon kérem magukat, hogy ne hagyjanak el minket, segítsenek minket, mert maguk az utolsó reményünk!
Mindannyiukra a jó Isten szeretetét és irgalmát küldöm és kívánom!
Mama
