Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Végre igazi jó idő van. Már nagyon szépen sorol a vetemény és a virágos kert is kezd színesedni. Nagyon szeretem ilyenkor kint tölteni az időt, ha tehetem, mindig a jó levegőn vagyok. Szeretem az illatokat is ilyenkor. A virágok, és a frissen nyírt fű illata csakis tavasszal ilyen jó.
Robika beiratkozott focizni. Már két edzésen túl vagyunk. Nagyon élvezi, és úgy látom érdekli is. Most állandóan meccset nézünk a tévében, és a szabályokat figyeli-próbálja megjegyezni; bár az edzésen még nincs ilyen komoly foglalkozás, csak játékosan tanulnak. Az unokatesókat állandóan "zaklatja", hogy focizzanak vele, és próbálja a szabályokat betartani. Remélem a kezdeti lelkesedés megmarad későbbre is.
Párom lebetegedett. Egész héten fájt a hasa, és lázas volt. Mire kiderült, hogy vakbél gyulladása van, már nem lehetett várni a műtéttel. Jelenleg is a kórházi ágyat nyomja. Két-három nap még mire hazajöhet. Nagyon izgultunk érte. Robika nagyon meg volt ijedve-ilyen még nem történt mióta megszületett. Érzékenyen érinti apa hiánya főleg így, hogy beteg és kórházban van. Esténként lefekvéskor sokat beszélgettünk erről, és próbáltam nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de szerintem csak akkor fog megnyugodni, ha apa itthon lesz, és látja, hogy nincs nagy baj.
Sajnos a betegség most a pénztárcánkat is tovább "soványítja". Így is kevés volt a fizetés, a táppénz még kevesebb lesz. Tudom erről senki nem tehet, hogy így történt, de mégis rosszul érint.
Remélem lassacskán minden rendbe jön, és talán kicsit könnyebb lesz az életünk.
Kívánok mindenkinek szép napokat és sok kitartást a nehéz időkben!
Üdvözlettel:
Bíró Klára
