Napló
2010.III.01.-III.07.
A naplóban szereplő határozat itt olvasható
Szerencsésnek tartom magamat, amiért segítséget kaptam Önöktől, és ezt nem győzöm megköszönni a segítőknek, akik Önöket is támogatják, és természetesen az Alapítványnak. Nagyon köszönöm az egész család nevében. Így talán a pici fiam (13 éves) hozzájuthat néha egy kis tejtermékhez, húshoz és édességhez is. Sajnos a héten is betegeskedett, mert mint írtam gyenge az immunrendszere, így rossz az ellenálló képessége és mindent hamar elkap. Erősíteni kellene, de még nem volt módunk. Most is a gyógyszer kiváltásához segítségül kértük a barátainkat, akik szívesen kisegítenek, de bizony ezt vissza kell adni a hónap elején, mert nekik se sok van. Így már ez megint plusz kiadás, így mínusszal indul a hónap. Aztán a baj nem hagyott alább, takarítás közben leestem, megütöttem a térdem, így pár napig még takarítani sem tudok menni, így ez a pénz is kiesik.
Volt egy 20 éves centrifugám, már többször csináltattam, most az is cserbenhagyott. Remélem több baj már nem jön, hiszen itt a hét vége. Várjuk nagyon, hogy megkapjuk a támogatást, mert a kicsi fiam mindig azt kérdezi: „Anya nem vettél egy kis húst? Olyan régen ettem, csak egy icipicit vegyél, mert már unom a babot meg a krumplit.” Ilyenkor elfordulok, hogy ne lássa, majdnem sírok és azt mondom már csak egy pár nap és elmegyünk neked vásárolni ennivalót, amit kérsz. És akkor sorolja: „Láttam a gyerekeknél „medve sajtot”, joghurtot, túró rudit, felvágottat, én is szeretnék enni, és megennék egy csomó virslit.” Amikor ezt hallgatom, nem tudom mitévő legyek. Miért is adott az Isten ennek a kisfiúnak ilyen szegény életet, akinek még az alapvető élelmet sem tudjuk megadni? És nekem miért nem ad a sors biztos munkát, amiből eltarthatnám? Nem ilyen alkalmit, ami hol van, hol nincs. Minden jót kívánok sorstársaimnak, támogatóimnak, és fel a fejjel!
Jövő héten talán jobb dolgokról számolhatok be.
Tisztelettel:
Szécsiné Fehér Erika
2010.III.07.
2010.III.08-án adom postára a levelet, mivel most kapok pénzt. Sajnos nagy meglepetés ért, a két segély helyett, egyet kaptam.
Az én kérelmemet elutasították (A határozat itt olvasható-a szerk.) mivel egy családban csak egy kap pénzt. Most, hogy éljünk meg hárman 28.500 Ft-ból? Ez a hónap nagyon kemény lesz, eddig is szegények voltunk, most még lejjebb csúsztunk. Most ki kell fizetnem mindenképpen a tartozást, mert többé nem kapok. Így a számlákat már nem lesz miből, sokat csúszok. Újabb hiteleket kell kérnem, hogy megéljünk, mert az alkalmi munka az hol van, hol nincs. Hát ilyen nehéz a mi életünk. Hárman 28.500 Ft-ból. Már ettől lejjebb nincsen. Lemásoltam a határozatot, amit még 22-én megírtak, de kifizetéskor kaptam ki, így fel se tudtam rá készülni, jött a hidegzuhany. Elmondom most önöknek, hogy lássák, nem kérne az ember, ha nem lenne rászorulva. Nem is tudom, hogy lehet megélni ennyi pénzből egy hónapig, és még a számlák is, szóval lehetetlen. No ilyenkor megy el az ember kedve az élettől. Most induljak rossz lábbal valahol hitelt kérni (ismerősöktől), hogy ki ne kapcsolják a villanyt, ha nem tudok időben fizetni? Sajnos ilyen nehéz a sors, és még itt a kicsi fiam is. Majd a következő naplóban leírom milyen keserves napok várnak ránk.
Köszönöm a segítséget!
Szécsiné Fehér Erika
