Meghalt remény!
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nem tudom, hogyha valaki elolvassa e levelet, mit fog gondolni rólam, rólunk, de elmondhatom, sokszor már tudjuk nincs tovább! Korházba kerültem, mert már véreset hányok, elindult a krónikus fogyás, hiszen nem tudom tartani a lisztmentes étrendet.
A bélbolyhok 40%-a van már csak meg! Az is vizenyős, vagyis már semmi nem szívódik fel! A szakadék szélén állok!
Azt hittem, már csakis jobb jöhet, de tévedtem, butaság hinni és reménykedni a csodákban, mert csodák NINCSENEK!
Vagy ha netán vannak, akkor nem a mi életünkben! Pedig mint mondják a remény hal meg utoljára! A férjem is kórházba került, és legközelebb ő április 13-ára van előjegyezve újra! Csapás-csapás hátán jött, mert ugyanis lejárt a párom munkanélkülije, így már csak az én 47.000Ft-os bevételem maradt! Most már az albérletet sem tudjuk fizetni! Most már több napja, hogy nem alszunk, az állandó félelem és aggódás már igen elkeserítő!
