Megint egy rossz hét!
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A férjem újból kórházba került, úgy érzem magam, hogy teljesen elveszítettem őt már! Állapota olyan, hogy van miért így gondolnom, így éreznem! Tudom, tartanom kell magamat, de már nehezen megy! Évek óta küzdünk, de minden ember érzi, meddig bírja tovább! Tudom, most sokan biztos buta embernek tartanának, de ha mindenki ismerné a helyzet valóságos oldalát, lehet, hogy sokan azt kérdeznék meg inkább:- Hogy lehet ennyi éven át így élni? Már magam sem tudnám rá a választ! A kisfiunk jól van, most készül egy versmondó versenyre, izgatott nagyon! Túl vagyunk megint egy koponya CT vizsgálaton, ami jó lett, s ez picit megnyugtat. De az életünkből nagyon-nagyon hiányzik már a biztonság!
Mindennapjainkat a bánat, a fájdalom és a keserűség veszi körül! Lassan már nem tudom, hogy mit is írjak le, hiszen mindig ugyanazt írhatnám, mivel nem változik semmi!
Rossz ez így nagyon! Kevesen tudják, vagy hinnék el, milyen borzalmasak ilyen állapotban, helyzetben is a mindennapok! Soha nem voltam anyagias ember, sok éven keresztül mindent meg tudtunk teremteni magunknak, de amióta a betegségek beleszóltak az életünkbe, sokszor egy kiflire sincsen már pénzünk! Azt a keveset is, ami maradna, elviszik a gyógyszerek, a sok orvos, a sok kórházba járás!
Azt biztosan kevesen tudják, hogy milyen nehéz is úgy élni a mindennapokat, ha minden héten 3X kórházba van az ember, és már ott is minden csak a pénz körül forog az orvosoknál!
Nem tudom, hogy meddig kérünk még ebből a megalázó helyzetből, abból, hogy függni másoktól, ha nincs más lehetőség!
Borzalmas már ez a helyzet!
Jó lenne már egy kicsit megnyugodni, megpihenni! Elfáradtunk, de nagyon!
Az élet nagyon nehéz sorsot ítélt oda nekünk!
