Kedves Olvasóm!
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ma végre megláttuk a napsütést is! Kisütött a napocska, már nem is tudom, hogy mióta nem történt ez meg. De ma reggel vidáman cirógatott meg a sugaraival. Ettől nekem is sokkal jobb kedvem lett.
Mesélek magunkról. Sok minden történik velünk. Ma délután egy kis csapattal megyek fel Borsodba, a faluban összegyűjtött kis segély-adományt visszük el, az arra rászoruló embereknek. Tudom, hogy csepp a tengerben, a boltosnak jutott eszébe, és kitett a pénztár mellé egy zacskót, és tett bele egy kis pénzt induló tőkének, és ugye milyen a falusi bolt, beszélgetünk, megkérdezzük, miért van ez itt ez a zacskó (valami nyereményjáték, vagy jutalomról érdeklődünk kis nyerés reményében). És mondják, hogy elviszik szombat délután a rászoruló emberek egy csoportjának. Ezen a pénzen élelmiszert vásárolnak, és szétosztják, ott ahol most nagyon nagy a szükség, ahol átszakadt a gát, és visz a víz mindent.
Mi még szerencsések vagyunk, mert van egy kis belvíz, de megúsztuk, a házunk, az életünk, az állataink biztonságban voltak, van fedél a fejünk fölött. De akiknek azt is vitte. Nem is tudok még bele sem gondolni.
Tegnap este a gyerekekkel arról beszéltünk, hogy mit is vinnénk, ha menni kellene. Jó ilyen dolgon is elgondolkodni, és próbálni átélni mások helyzetét.
Nem tudok adakozni, mert nekem sincs, csupán 200 Ft-ot tettem a "mi zacskónkba", de megkérdezte a szervező, hogy nincs-e kedvem velük tartani és segíteni nekik, pakolni, osztani az élelmiszert, stb. Dehogy nincs, így megyek, bár még nem tudom, hogy hová és mit fogok látni, tapasztalni. Próbálom erősíteni a lelkemet, de sejtem, hogy nagyon meg fog viselni. "De az ember a vasnál is erősebb" és segíteni annyira jó érzés. Ma délelőtt főzök itthon a családnak, zöldborsó leves és lekváros derelye lesz az ebéd, és olyan kettő körül indulunk. Még az éjjel hazajövünk, remélhetőleg.
