Tisztelt Gyermekétkeztetés Alapítvány!
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Néhány hét eltelt azóta, hogy tollat fogtam a kezembe - nem tudtam. Ennek nem fizikai, hanem lelki okai voltak.
Említettem már a legjobb barátnőmet, akinél egy éve rákbetegséget diagnosztizáltak. Konkrétan mellrákról van szó, mely mire tüneteket produkált, már áttéteket adott a májába, csontjaiba. Szörnyű volt ezzel szembesülni, hiszen, ha az ember meghallja a szót, hogy rák – rögtön a halálra gondol. Így van a laikusokkal is és azokkal is, akik egy kicsit konyítanak az egészségügyhöz (mindketten ápolónők vagyunk - vagyis már csak én). Nehéz tortúra következett, kivizsgálások. Aztán az onkoteam döntése: nem operálható a daganat, túl nagy, első lépés a kemoterápia. Az Onkológus főorvosnő nagyon korrekt volt, nem volt porhintés, őszintén elmondta Katinak, hogy betegsége nem gyógyítható, de megpróbálnak mindent annak érdekében, hogy minél tovább élhessen és nevelhesse gyermekét.
Elkezdődött a kemo, jöttek a rosszullétek, a kopaszság- de úgy tűnt megéri! Három hónap elteltével kontroll CT vizsgálat: Pusztulnak a daganatsejtek!
Ez erőt adott a további szenvedésekhez. Decemberben ismét kontroll: további javulás, sőt egy teljesen negatív koponya CT.