Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Folyamatos keserűségek sorozata következett ezen a héten!
Hiteleinket felmondták, behajtó céghez adtak, akik semmilyen együttműködésre nem hajlandóak a dolgok rendezése végett! Szemtelenül és lekezelően beszélnek az emberrel a telefonban. Nem tudom, hogy minek kellene még bekövetkeznie, de már így is éppen, hogy van erőnk, lelkileg, és anyagilag már így is a padló „alatt” vagyunk! Soha életemben nem éreztem magamat ilyen nyomorultul, ilyen kilátástalan helyzetben sem voltunk még.
Ha létezik csoda, akkor könyörgünk, jöjjön, mert már nem megy tovább! Nehéz úgy élni a mindennapokat, hogy tudja az ember, bármelyik nap vége lehet az életének, a betegségekből kifolyólag. Nap, mint nap azon gondolkodom, hogy ezt mivel érdemeltük ki, ezt a helyzetet? Egyáltalán nem bántunk senkit, folyamatosan segítünk embertársainkon! Azt hittük, hogy jó tett helyében az ember csakis jót várhat! Butaság ez is! Mindig azon gondolkodom, hogy egyes embereket miért ver így a sors?
Lassan vége a nyárnak és kezdődik az iskola, de, hogy idén, hogyan fogjuk elkezdeni, miből, azt nem tudom!? Szerencsétlen helyzet a miénk, nem igazán jó csillag alatt születtünk! Jó lenne már egy kicsit megnyugodni, megpihenni, mert lassan elhiszem, amit az orvosaink mondanak, hogy a sok betegség az idegi és lelki problémák által kezd kialakulni! Az miatt meg már teljesen kiborultam, hogy még mindig nem találtam munkát, olyan rossz, hogy mindig találnak valami kifogást az emberben! Az, hogy az ember dolgozni akar, az csakis másodlagos dolog! Az, hogy még élni akarunk, és ahhoz pénz kell az meg közömbös más ember számára! Hát ilyenek lettünk mi emberek!!
