NAPLÓ
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Mozgalmas napokon vagyunk túl!
Robika meggyógyult a megfázásból, viszont játék közben megütötte a száját, ami másnapra feldagadt. A gyerekorvos átirányított a fogászatra. Most jártunk először fogorvosi rendelőben, úgyhogy nagyon aggódtam, hogyan fogadja Robika. Próbáltam elmagyarázni, hogy különleges műszerek lesznek, de nem kell félni. Szerencsére bátran viselkedett, ami köszönhető a doktornőnek is. A diagnózis meglepő volt. Annyira megütötte az első fogát, hogy az elhalt. Kifúrta, hogy a gyulladás elmúljon. Másnap már semmi baja nem volt.
Apa két hete délutános. Nagyon furcsa, hogy esténként ketten vagyunk a gyerekkel. Mivel hamar sötétedik, beszorulunk a lakásba. Sokat társasjátékozunk és rajzolunk.
November 11-e Márton napja, amikor is az óvodában minden évben lampionos felvonulást rendeznek. Mi is voltunk, nagyon várják a gyerekek mindig. Az idén jó volt az idő is, úgyhogy elsétáltunk a templomba, ahol volt egy kis műsor és közös éneklés. Utána visszamentünk az oviba, ahol megvendégeltek bennünket. Volt zsíros kenyér, tea és forralt bor. A gyerekek nagyon élvezték az egész estét.
Hétvégén végre hazakerült a fa. Igaz egy rokonlátogatást mondtunk le miatta, de most már nyugodtabb a párom is, hogy nem kell tovább szervezkedni. A rokonokhoz pedig el tudunk menni máskor is.
Vasárnap volt édesanyám születésnapja. Összejött az egész család. A húgom is hazajött a párjával ***********ról. Volt egy kis ebéd és utána sokáig beszélgettünk. Csak egy valaki hiányzott: az édesapánk. Hihetetlen hogy már másfél éve nincs velünk. Ő is szóba került, és sok-sok emléket felidéztünk a gyermekkorunkból. A mi gyerekeink (5-17 évesek) pedig érdeklődve és meghatottan hallgatták a történeteket a nagypapáról.
Üdvözlettel:
Bíró Klára
