Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Itt a tél, a rossz idő, esik-fúj. Tudom, most van itt az ideje, csak kicsit rosszul esik.
Megyünk ki a temetőbe, András nap lesz, Édesapám névnapja, a gyerekekkel készítettünk virágcsokrot, kivisszük, és emlékezünk a sírjánál is. Megtesszük nagyon sokszor itthon is, hisz annyi mindenről eszünkbe jut, nagyon sok mindent hagyott ránk, tőle tanultunk, Ő volt a minta, a példa. Őrizzük emlékét, míg élünk!
Tegnap is voltam templomban, advent első vasárnapja volt, égett az első gyertya az adventi-koszorún, sajnos sok ember csak a külsőségekben készül a karácsonyra, ajándék-ajándék hátán, és megnyugtatjuk háborgó lelkiismeretünket, azt hisszük, a dolgok, a tárgyak pótolják a kihagyott beszélgetéseket, odafigyeléseket, pedig dehogy.
A hétvégén névnapi és szülinapi „buli” volt nálunk, a lánykám barátnői voltak a vendégek, heten voltak összesen. Sütöttünk süteményt a lányommal, kókuszgolyót, rakott mézest, és sajtos perecet, és persze üdítő és gofri volt, amit akkor sütöttem nekik, vagyis sütöttünk szinte együtt, mert meg kellett várni, míg megérkeznek a lányok, és együtt készítettük el a tésztát, és akkor kezdtem el a sütést! Szerencsére elég nagy a konyhánk, elfértünk, és szinte mindenki csinált valamit, tojást tört az egyik, kimérte a tejet, a cukrot, a lisztet a másik, stb., beosztottuk. Közös volt minden, és együtt ettünk is.
