Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon nehéz a helyzetünk, továbbra sincs munka, így a jövedelem is kevés. Igen jól jön a támogatás, amit kapunk Önöktől. A gyerekek is nagyon várják, mert ilyenkor mindig velünk jönnek, hogy ők is vásárolhassanak. Ez nekik nagyon nagy öröm, nekünk meg nagy segítség. A kisfiú is jól van, de még mindig járni kell vele vérképre.
Köszönettel:
Déri Ferencné
NAPLÓ
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nálunk semmi érdekes nem történt a héten. Még mindig járok almát szedni; a párom dolgozik a munkahelyén; Robika pedig az óvodában tölti a napjait. Esténként már be kell gyújtani, olyankor úgy érzem már tél van. Szerencsére nem beteg senki a családban, úgyhogy jól vagyunk.
Döbbenten néztük a híradóban a vörösiszappal elöntött falukat. Rettenetes lehet azoknak az embereknek most. Jön a tél, és nem tudják mi lesz velük, hol fognak lakni-élni.
Amikor ilyet látok, akkor a mi gondjaink apró semmiségeknek tűnnek.
Üdvözlettel:
Bíró Klára
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Hétfőn háziorvosom közölte velem, hogy valószínűleg agylágyulásom van, azért vannak ezek a komoly rosszullétek. Az eddigi vizsgálati eredmények ezt mutatják, de pontosabbat e hó 18-ai vizsgálattól várnak. Még az sem kizárt, hogy vérrög van a fejemben. Borzalmasan magam alá kerültem, nemhogy szűnnének a problémák, hanem gyűlnek! A párom munkája az eddigi tapasztalataink alapján nem lesz „hosszú életű”! Sajnos úgy néz ki, ez sem fog összejönni. Én már azt mondom, hogy azt hiszem el, amit látok!
Sajnos az iskolában is elkezdődtek a gondok. Gyermekemet folyamatosan bántja lelkileg, fizikailag egy felső osztályos gyerek! Sajnos hiába szólok az illető gyereknek, vagy a tanároknak semmi haszna. Kisfiamat már igen megviseli ez a helyzet, éjszakánként felsír, rosszakat álmodik! Nagyon bánt, hogy az iskola ilyen közömbös a problémát illetően. Pedig már rengeteg panasz érkezett az igazgatóhoz amiatt a fiú miatt, mert másokat is ver.
Valószínű, hogy jövőre az albérletünkből is költöznünk kell, a tulajdonos eladja a lakást. Már most el vagyunk keseredve emiatt is, mert nem tudjuk, hogy fogjuk majd ezt is megoldani! Ma már egy albérleti váltás százezerről indul. Lakást pedig esélyünk sincs venni! Mit hoz még a jövő?
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Fáradtan indult a hét, hisz dolgoztunk a hétvégén. Majdnem összejött a 20 ezer forint, amit október 8-ig kell befizetnem a behajtó cég számlájára. 4500 forinttal ki kellett pótolnom a fizetésből, így- mivel sajnos megint nem futotta ki a pénzünk az összes csekket-, Miklós szemüvegét nem sikerült kiváltani. Voltam bent az Ofotértnél érdeklődni, hogy mégis mennyibe fog kerülni, hát kb. ennyire számítottam! 14 ezer forintba fog kerülni, de csak az alap, semmi extra, egy pici karcmentes bevonat, hogy mégse menjen tönkre olyan hamar.
A nagyfiam még hétfőn is volt szüretelni, kedden a Munkaügyi Központban volt jelenése. Olyan szerencsésen alakult, hogy én is el tudtam ezen a napon menni Vele, a jelzálogot, és a többi csekket fizetni, és volt annyi időm, hogy elkísértem. Megbeszélték a tanfolyamra való bejutás esélyeit, a felvételi menetét. Holnap lesz a felvételi teszt írása, nagyon szorítok Neki!
Csütörtökön beszaladtam a bankba, és befizettem azt a bizonyos 20 ezer forintot, remélem, egy kis haladékot tényleg jelent nekem ez a gesztus.
Pénteken szüreti bál volt az iskolánkban, ezért nem lehetett takarítani a földszinten. Én voltam az a szerencsés, akinek a hétvégén is be kellett mennie dolgozni, úgyhogy szombaton megfőztem, kimostam, amit tudtam, mindent elvégeztem, mert a vasárnapom reggel 7-kor munkával indult. Nem is végeztem, csak délre, akkor értem haza.
Tisztelettel:
A Dózsa család
