Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hét nagyon fárasztó volt. Egész héten a fát fűrészelte a párom és apám. Minden nap reggel nyolckor megkezdték, délután négyig, utána pedig fél tizenegyig hordtuk befelé a fát. Még a két lány is besegített, felváltva hordták a kis talicskájukat megpakolva fával. A pici lány az meg vagy medencézett vagy játszott a homokozóban, addig amíg be nem vittem Őket vacsizni, fürdeni aztán alvás volt hamar, és vissza tudtam állni pakolni én is. A szúnyogok meg jól összecsipkedtek minket, de nem baj, a lényeg az, hogy azt már a hó alól kell kiszedegetni, hanem száraz, fedett helyen van. Szombaton pedig pihenésképpen átmentünk családostul a párom szüleihez. Mivel Ők mind a ketten cukorbetegek, megnézték csak kíváncsiságképpen a párom vércukorszintjét, hát az eredmény már nem volt olyan vicces. Ugyanis 13,3-as eredményt mutatott. Ezért hétfőn megkezdi az orvoshoz mászkálást, ismét kér egy cukorterheléses vizsgálatot. Hát nem tudom, mi jöhet még ezek után. Nem elég, hogy így is meg kellett változtatni az étrendjét a műtét miatt, most meg ha kiderül, hogy még cukros is, hát nem tudom mi lesz. A gyerekek szerencsére jól vannak, Aliz már nagyon várja az ovit, hogy a barátaival találkozhasson.
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
