Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Sok tennivaló volt a héten, nagy az iskolai láz, már mennének a gyerkőcök. Bevásároltunk mindent, nyugodt szívvel engedem őket iskolába, oviba. A gyermekvédelmi támogatást teljes mértékig rájuk költöttem, pedig lenne ezer meg ezeregy helye a pénznek. A nagynéném pedig a tolltartót vette meg a nagyoknak. Ruha csak egy-két darab új kellet, mert kaptak ismerősöktől nagyon szép darabokat, aminek nagyon örültek a lányok és én is, mert tényleg nagyon szép, megbecsült holmik voltak. Péter itthon volt most két nap is, pihennie kellet volna, víz ment a jobb térdére, le kellett volna csapoltatni, de nem akart menni. Az orvos írt föl kenőcsöket és fájdalomcsillapítót, de nem pihent, a burgonyát szedtük ki a kertben, nagyon fáradt vagyok én is és Ő is. Nagyon szép lett a termés, és bőséges is, de hát nagy a család, meg a nagybátyám is visz belőle. Városon nekik nincs, meg így próbáljuk viszonozni a sok segítséget, amit adnak a családnak a gyerekeknek! Ma volt az évnyitó ünnepség, szépen szerepeltek a leendő kis elsősök is. Virág kicsit lankadva jött haza, mert a tanító néni azt mondta, holnap még ne vigyenek táskát, pedig Ő szeretett volna. Vanda nem örül, hogy most már az oviban kell aludnia, eddig ebéd után haza hordtam, de most már szeretném, ha maradna. Az a kicsike kívánsága, ha nem fog sírni az oviban, szülinapjára görkorcsolyát vegyünk Neki , de fölöslegesen nem ígérem, mert észben tartja, azt mondtam Neki, hogy az még sok mindentől függ. Lassan befejezem, este is van már, jó lenne, ha időben lefeküdnének, holnap indul a nagy nap. Minden jót kívánok mind az Alapítvány, mind a támogatott családok számára, és mindenkinek, aki olvassa ezeket a leveleket!
Köszönöm hogy részesei vagyunk a programnak!
Tisztelettel:
Rinkóné Emese
