Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A napok szinte úgy egybefolynak. A férjem, Pista meggyógyult, jár is dolgozni, még ezen a hosszú hétvégén is dolgoznak. Remélem ezeket a napokat kifizetik rendesen, nagyon nehéz, Ő szinte nincs is itthon. Így mindent nekem kell megoldanom. Kilyukadt a gázbojlerunk, végleg megadta magát, most fizetéskor kénytelenek leszünk lecserélni. Nem hiányoznak az ilyen kiadások. Sorba minden tönkre megy, elromlik itthon. Sokszor azt gondolom, már csak a "csoda" segíthetne ezeket kicserélni, megjavítani. Most itt az őszi-szünet a gyerekeknek, annak örülők, hogy Ők még nem voltak betegek. Itthon lesznek, nem is tudom, mit főzzek nekik nap mint nap, így hónap végére kiürülünk az élelmiszerekből, minden elfogy ilyenkorra. Nehéz hónapról-hónapra élni, de jó, hogy az idén van ez a támogatás. A férjem öccséék a másik faluból ide költöztek *********-ra, pár házzal följebb tőlünk, a férjem szülei is jöttek. Eladták a házukat, és ezt a házat meg teljesen felújították, minden új lett sógoroméknak. Nem mentünk át, hogy beköltöztek pedig a férjem szerelte a fűtést, vizet, szennyvizet náluk. A szülei még meg se köszönték a munkáját. Soha nem is érdeklődnek a férjem után, meg a gyerekek után. Hogy eladták a házukat jól jött volna nekünk is egy kis segítség minden téren. Sajnos vannak ilyen szülők egyik gyereknek mindent adnak, hogy minden új legyen, a másik gyerekükkel nem is beszélnek…
Köszönettel:
Gulyás Istvánné
