Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elég mozgalmas napok vannak a hátunk mögött. Sajnos a páromat nem engedték haza olyan hamar a kórházból, mint gondoltuk. Kiderült, hogy nem egyszerű vakbél gyulladása volt. Már ki volt fakadva, és tályog is volt mellette. Így utólag beleborzongok, ha rágondolok, hogy bármi megtörténhetett volna. Előtte egy hétig volt itthon táppénzen és most második hete újra itthon lábadozik. A múlt havi fizetése elég kevés lett, így és a mostani is ilyen lesz. Eléggé össze kell húznunk azt a bizonyos nadrágszíjat.
De azért vannak jó dolgok is. Az oviban volt anyák napja. Az egész délelőttöt együtt tölthettük a gyerekekkel. Adtak egy kis műsort, utána együtt játszottunk és közösen készítettünk ajándékot a nagymamáknak. Persze bennünket is megleptek egy kis saját kézzel készített aprósággal. Jó hangulatú, vidám délelőttöt töltöttünk együtt.
A veteményeskert nagyon szép. Virágzik a borsó, sok-sok apró zöld eper van, és a spenótot már egyszer megszedtem -a család nagy örömére. Szerencsére nálunk mindenki szereti. A virágos kert is gyönyörű színes, és esténként hihetetlen jó illatú.
Anyukámnak az idén nincs veteményese. A szomszéd bérli tőle, és lovakat tart. Robika nagyon szeret a nagyihoz menni, mert imádja nézni a lovakat. Akár órákat is ott áll a kerítésnél, és figyeli őket. Csodálkozom is rajta: az én örökmozgó kisfiam egy helyben tud maradni. Talán ez is azt mutatja, hogy lassan lenyugszik, és az iskolának már kicsit komolyabban futunk neki. Remélem így lesz!
Kívánok mindenkinek szép napokat.
Üdvözlettel:
Bíró Klára
