Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elég mozgalmas volt az elmúlt időszakunk. Készülődünk, várjuk, hogy végre költözködhessünk már. Elég nehéz eligazodni, a holmijaink között, mivel nagyrészt zsákokból, dobozokból próbálom elővadászni az éppen szükségessé vált dolgokat.
Úgy tűnik, lesz, aki segítsen a szállításban, mert ez is egy óriási probléma, és nekünk hatalmas kiadás lenne. És a legnagyobb gond, hogy nincs miből.
Már azon gondolkodtam, hogy valami mellékállást kellene keresnem, mert ebből a kis pénzből sehogyan se tudunk kijönni. A férjem állapota nem javul sajnos, de nem kap semmi ellátást, mert még nincs meg a szükséges napja a segélyhez… Így nagyon nehéz. Mindig reménykedünk, hogy jobb lesz, de lelki eredetű a betegsége, és a jelen bizonytalanság, és feszültség semmiképpen nem kedvez neki. A gyerekek járnak óvodába, hála Istennek, most egy hónapot kibírtak betegség nélkül. A múlt héten volt az anyák napi ünnepség, nagyon aranyosak voltak. Itthon sokat "segítenek", a játékaikat pakolják dobozokba, ami éppen nem annyira használatos jelenleg. Örültünk a héten a szép időnek, tegnap voltunk csúszdázni, de ma már sajnos nagyon rossz, esős reggel köszöntött ránk. Mára is terveztünk kis kirándulást, de úgy tűnik, ez elmarad az eső miatt. Bent nehezen lehet bírni velük, örökké kint lennének a szabadban.
Szép hetet kívánok!
Tisztelettel:
Füredi Tiborné
