Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Végig izgultuk ezt a hetet is, hogy hátha érkezik már hír a költözéssel kapcsolatban...de semmi. Próbáltam több helyről segítséget kérni, de elutasítanak... Tanácsokkal látnak el, hogyan oldjam meg az életünket. Sajnos ezeket a tanácsolt utakat már mind végigjártam, többnyire eredménytelenül. Csak a csodában reménykedem, más már nem segíthet rajtunk. írom-írom a segítségkérő leveleket, és várom, hogy hátha valaki valahol valamikor elutasítás helyett a kezét nyújtja felénk... Nagyon szeretnénk egy saját otthont, ahol végre megnyugodhatnánk, de a saját erőnkből sajnos esélyünk sincs rá...
Elég sok gond van a gyerekekkel is, a rossz körülményeink miatt. Félek, hogy ez kihat a továbbiakra is. Nagyon szomorú vagyok, hogy nem tudok változtatni a helyzeten, bárhogy is szeretném. Ez a kis lakás is csak szükségmegoldás lesz, ha egyszer megkapjuk. Nem lesznek kiegyensúlyozottak a gyerekek...
Egyébként már várjuk a jó időt, a nyarat, a szünidőt. A gyerekek ismét lebetegedtek, így a héten ismét táppénzen voltam, pedig amúgy is nagyon nehéz a helyzetünk.
Szép hetet kívánok:
Tisztelettel:
Füredi Tiborné
