Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Kicsit szomorkás hetünk volt. Már érezzük a VAKÁCIÓ illatát, de idén nyáron sajnos sehová nem tudunk elmenni kikapcsolódni. Ezt érzik, és tudják a gyerekek is. Nem olyan nagy tragédia, hiszen sokan vannak így, de a közösségekben most ez a téma, hogy ki hová és mikor megy nyaralni. Mondtam a lányoknak, hogy ők mennek mamához, de pancsolni vágyakoznak...
Most a költözködésre próbálunk összpontosítani, pakolunk hol ki, hol be a dobozokból, picit belefáradtam már, de egyszer csak vége lesz.
Sikerült aláírni a bérleti szerződés egy részét, talán a jövő héten kapunk kulcsot is. Nagyon félek, hogy a tágas családi ház után hogyan bírják majd a gyerekek a bezártságot… Az egy kis szobába zsúfoltságot. Nem telik el nap, hogy ne gondolnék saját otthonra, mert igazán csak ott nyugodnánk meg. A többi mind csak szükségmegoldás, de esélyünk sincs sajnos, ha csak csoda nem történik velünk. Bármit megtennék, hogy a gyermekeimnek szebb és jobb élete legyen. Sajnálom, hogy állandó lemondás jár nekik, pedig nem ezt érdemlik. Gyermeknapra se tudtam meglepni őket, mindig a pénz...a pénz a probléma!
Befizetem, amit kell és végünk...de nem panaszkodni akarok, magam miatt soha nem keseregnék.
Szép nyári napokat kívánok, és mosolygós tanévzárást mindenkinek!
Tisztelettel:
Füredi Tiborné
