Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Zajlik az élet, de sajnos nem a mi javunkra történnek a dolgok. A nagyobbik lányommal a fogászatra jártunk, mert van sajnos több lyukas foga, és egy nagyon begennyesedett, rengeteget szenved vele szegény. A kisebbik lányom köhög, tüsszög. Reszketve várom, hogy meddig bírjuk még betegszabadság nélkül. Problémáim vannak a bankkal, önhibámon kívül elveszik a folyószámla hitelkeretemet, vagy legalábbis drasztikusan lecsökkentik. Fogalmam sincs, a jövő hónapban miből fogunk élni, ha levonják a tartozásomat. Hála Istennek ez a támogatás még fix, így a gyerekeknek igyekszem bespájzolni a nehéz időkre.
Szinte minden szabad pillanatomat az tölti be, hogy hogyan húzhatnám ki a családomat ebből a nyomorúságból.
Dolgozni többet már nem tudok, nem fér bele a napomba. Így pedig nem tudunk megélni. Kicsit, sőt nagyon is elegem van már ebből a koldusi életből, de nem tudok kitörni semerre.
Nagyon bánt, hogy kevés az időm és energiám a gyerekekre, de muszáj harcolni a holnapért. Mindig élménnyel telve érkeznek haza az óvodából. Kicsit beszélgetünk, aztán vacsora, fürdés, alvás. Nekem pedig levélírás. Ez naponta így megy, de segítségkérő soraimra válasz nem érkezik Talán el se olvassák, vagy ha igen, azt mondják: íme egy szánalmas bolond, aki még csodát remél, amikor mindenkinek megvan a maga baja. Azért nem adom föl, érzem, hogy sikerülni fog!
Szép őszi napokat kívánok!
Üdvözlettel és tisztelettel:
Füredi Tiborné
