Az elcsüggedés határán
Sokszor nagyon nehezen tudok uralkodni magamon, olyan zokogás, elkeseredés van rajtam úrrá! Aki ismeri a helyzetünket, tudja, hogy most miről is beszélek! Az orvos közölte velem, hogyha a férjem a betegsége miatt egy intenzív sugárkezelésen nem tud részt venni, nem tudják, hogyan tovább, s hogy meddig él még, meddig bírja?! Állapota jelenleg igen rossz, ez a 8-10 hetes kezelés csakis jobbíthatna a helyzetén! Továbbra is alkalmi munkavállalói kiskönyvvel dolgozik saját felelősségre, de látszik rajta, hogy igen nehezen bírja! Bánt! Bánt és Fáj ez a tehetetlenség, szívünk tele van félelemmel, ami igen-igen rossz! Kegyetlen dolog úgy élni, hogy az ember mindennapjai félelemmel telnek el! Tisztelem a férjemet, mert mindenek előtt számára első a munka, a családja miatt! Jó ember és nagyon Jó apa! Valamelyik nap azt kérdezte tőlem, hogyha Ő nem lesz már, mi lesz velem és a kisfiunkkal? S nem tudtam rá válaszolni! Mert már most nem tudom, hogyan tovább?
34-35 évesek vagyunk, s ideáig második alkalommal kell szembenéznünk azzal, amikor az orvos azt közli- A szakadék szélén áll! Borzalmas elviselni ezt a mondatot! De ha meg is tudnánk oldani, hogy a férjem több száz km-re lévő kórházba eljusson a kezelésre, ami 8-10 hét, nem tudom, mi lenne velünk, mert akkor fizetés nélkül, biztos, hogy még így sem tudnánk fizetni az albérletet! Hiszen neki még táppénz sem járna, bejelentés nélkül! Sokan mondják nekünk, bízzunk a csodában, próbálkozunk! De nehéz! Nehéz, mert tudjuk, egy 34 éves férfi élete jelenleg pénzen múlik! Ami nekünk nincsen! Tehát marad az imádkozás, s várjuk a következő hetet, ami talán jobb lesz?! Kérem imádkozzanak értünk, s a férjemért!
