Egy újabb rossz hét!
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Férjemet el tudtam vinni a professzor Úrhoz, aki megállapította, hogy állapota folyamatosan romlik, jelenleg hetente 3× kellene kapnia sugárkezelést, plusz intravénás szteroidokat!
Majd 6 hét múlva vissza kell mennünk a professzor Úrhoz.
A kórház, ahová át kellene járnia hetente 3× sugárkezelésre tőlünk 20 km-re van, hetente 3000 Ft-ra jön ki busszal, amit igaz később az OEP visszafizet, de előre nekünk meg kell előlegezni. De nem tudjuk! Hiszen ennivalóra nem marad, akárhogyan igyekszünk! Borzalmas ez a helyzet, és főleg ez a tehetetlenség! Kisfiunknak most lesz napokon belül a szülinapja, és arra nem tudunk neki semmit adni! Rossz elfogadni, ha egy ember helyzete, élete a pénzen múlik! Jöhetne már a csoda az életünkbe! Az a legrosszabb, hogy már a reményünk is kezd „elszállni”, pedig mint mondják, a remény hal meg utoljára! Borzalmasan el vagyunk csüggedve, keseredve! És már az albérletünk is veszélyben van! Már nem tudjuk fizetni! Férjemet, hogy el tudjam vinni a profhoz, el kellett vennem abból a pénzből 20.000 Ft-ot, és most az albérletet nem tudjuk kifizetni!
Kocsival az út 17.000 Ft-ra jött ki! Sokszor kell választanunk, sokszor állunk választás előtt! És ez borzalmas! Mert mindig az jár a fejemben, az a félelmem, hogy mi van, ha rosszul választok? Tudom, hogy másnak is nehéz, de a legnehezebb, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal, a nehéz helyzetünkkel! Sokszor pedig egy jó szó is igen jó lenne, jól esne! A kisfiunkért nem adhatjuk fel, de tényleg nem tudjuk, hogy meddig bírjuk még, hiszen mi már évek óta csináljuk!
Minden este úgy fekszünk le, hogy várjuk a jó szót, a csodát az anyagi áldásra, az egészségre! Most már ránk nézhetne a jó Isten és véget érhetne ez a szenvedés! Itt az utcánkban volt aki már megkérdezte, hogy meddig bírjuk még így? És mondtam: - Érzem már nem sokáig! De tudom, hogy egy jó téteménnyel mindenki tartozik a sorsnak!
