Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Sajnos egy újabb esős hét áll mögöttünk, elmosva még a lehetőségét is annak, hogy egy kicsit helyrejöjjünk anyagilag. Nem tudtak a férjemék a szőlőbe menni, így semmi nem jött vissza a rengeteg kifizetett számla árából. Velünk egyébként elég gyakran eljátssza ezt a sors, mindig olyankor tesz keresztbe, mikor a legnagyobb szükség volna az áldásra. A három elmaradt áramszámlából csak egyet sikerült rendezni, hisz félre kellett tennem a vizsgadíj fennmaradó részét. Egy csomó be nem kalkulált apró-cseprő fizetnivaló is akadt, ami igencsak megviselte érzelmileg labilis lelkivilágomat. Segítség és támasz híján egyedül kell ezekkel a problémákkal szembenéznem, és megoldanom. Persze a drága nagy fiam itt van mellettem, de nem szeretem Őt zaklatni ilyesmivel, pedig mikor borul a bili, szinte mindig az Ő nyakába zúdul minden.
Túl van a próbavizsgákon, és nagyon büszke vagyok rá, mert átlag 4-es lett. Most egy rövid szünet következik, és május 20-tól élesben megy.
Az én hetem teljes egészében úgy zajlott - ahogy mindig is szokott - főzés, takarítás, és rohangálás az elintéznivalók után. A délutánjaimat pedig ugyancsak a monotonitás jellemzi, azzal a különbséggel, hogy a felújítási munkák a végéhez közelednek, és indul a ballagás előtti nagytakarítás.
Miklós második hétvégéjét tölti a sógornőm nagyobb fiával, pénteken iskola után átutazik három faluval odébb, és csak vasárnap este vagy délután jön haza. Most teljesen beleszeretett az asztalos szakmába - az a foglalkozása az unokatestvérének - és azzal foglalatoskodnak hétvégeken. Aztán fölfedezte a testépítést, most súlyokat emelget, és edz, reméljük, beindulnak a növekedési hormonjai.
Tisztelettel:
A Dózsa család