Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hétfői napunk azzal telt, hogy bejártuk az egész várost, mert olyan sok elintéznivalónk volt. Most már tényleg megkaptuk a védettséget az ÉMÁSZ-tól, így újra 120 napunk van arra, hogy az elkésett csekkeket pótoljuk. A telefonszolgáltatónknál is voltunk, itt is számlákat rendeztem. Aztán újra elmentünk a munkaügyi központba, de megint csak egy új időpontot kaptunk.
A szabadságom első napjai esősen indultak, azt gondoltam, ilyen egyszerűen nincs! De aztán a hét közepére igazi nyár lett, nem kellett a négy fal közt kuksolni. Csütörtökön visszamentünk a munkaügyi központba, csak azért, hogy egy új időpontot adjanak. Július 20-án végre a kék kiskönyvet is kiállítják a gyereknek, és onnantól már csak 3 havonta kell visszajelentkeznie. Közben elküldtük a fejvadászcégnek e-mailben az önéletrajzokat -az enyémet is - és várunk, hogy visszajelezzenek.
Pénteken szétszedtük a konyhai ülősarkot, mert teljesen szétrohadt a párától, és a sarokban lecsapódott víztől. Most sokkal kisebb lett az egész, de kiment az a dohos szag, és egy kicsit nagyobb lett a hely is. Szombaton falunap volt, és elmentem a sógornőmékkel és a fiúkkal egy kicsit kikapcsolódni. Sokat nevettünk, mindig nagyon jól érezzük magunkat velük. Szó esett arról is, hogy a sógornőm kisebbik fia beajánlja a gyereket a munkahelyén, talán Neki hamarabb sikerül állást keríteni, mint a Központnak. Igaz, hogy segédmunkásként, a szamárlétra legaljáról kezdené, de a semminél bármi jobb! Vasárnap meglátogattak a kis keresztlányomék, már régen jártak nálunk. Most született meg a negyedik gyerekük, a három nagyobb igazi tünemény, imádom Őket!
Észre sem vettük, úgy elszaladt az idő, annyi mondanivalónk volt, hogy mindjárt este hét óra lett! A szokásos esti rutin után ültem neki, hogy a hét eseményeit gyorsan leírjam, és már fél tíz is elmúlt. Holnap korán kell kelnem, mert letelt a szabadság, és öt óra körül indulok dolgozni.
Üdvözlettel:
A Dózsa család
