Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Késve írok, sorolhatnám a mentségeket, de nem teszem. Az igaz, hogy sok minden összejön mindig az ember életében, de amire kell és fontos, igyekszem időt szakítani. Nem egyszerű az élet egyedül, sok-sok gond és baj is látogat minket, mint ahogy mindenki mást is. Valahogy sokszor elgondolkozom, hogy lehet, mi teremtettünk sok mindent magunknak, amiből gondot is tudunk csinálni. Mert vegyük pl. a régebbi embereket, alig volt "igényük". Emlékszem gyerekkoromban nem volt édesség, nem volt vajas kenyér. Pláne itt falun és nem volt ennyi ruhánk sem. Nem azt mondom, hogy ez jobb volt, mint a mai világban. De valahogy az emberek jobban ráértek egymással törődni, beszélgetni, segíteni. Valahogy mindenki egyforma volt, és ezért nem is kellett egymásra irigykedni. Köpenyben jártunk iskolába, hogy alá ki mit vett fel, az nem érdekelt senkit, hisz egyik sem volt különb, a másiknál, nem azt mondom, hogy ez volt a helyes időszak, de emberi szempontból jobb volt, nyugodtabb és biztonságosabb is. Talán minden baj gyökere, hogy nincs, vagy nagyon kevés a munkahely.
