Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Késve írok, sorolhatnám a mentségeket, de nem teszem. Az igaz, hogy sok minden összejön mindig az ember életében, de amire kell és fontos, igyekszem időt szakítani. Nem egyszerű az élet egyedül, sok-sok gond és baj is látogat minket, mint ahogy mindenki mást is. Valahogy sokszor elgondolkozom, hogy lehet, mi teremtettünk sok mindent magunknak, amiből gondot is tudunk csinálni. Mert vegyük pl. a régebbi embereket, alig volt "igényük". Emlékszem gyerekkoromban nem volt édesség, nem volt vajas kenyér. Pláne itt falun és nem volt ennyi ruhánk sem. Nem azt mondom, hogy ez jobb volt, mint a mai világban. De valahogy az emberek jobban ráértek egymással törődni, beszélgetni, segíteni. Valahogy mindenki egyforma volt, és ezért nem is kellett egymásra irigykedni. Köpenyben jártunk iskolába, hogy alá ki mit vett fel, az nem érdekelt senkit, hisz egyik sem volt különb, a másiknál, nem azt mondom, hogy ez volt a helyes időszak, de emberi szempontból jobb volt, nyugodtabb és biztonságosabb is. Talán minden baj gyökere, hogy nincs, vagy nagyon kevés a munkahely. De elég a nosztalgiából...
Jöjjön az élet napos oldala. Élek, és ez az egy, ami fontos még. Teszem a dolgom. A gyerekeknek nyári szünet van, és hatalmas hőség is. Hajnalban kelek, mert a kert ad még tennivalót bőven, és valahogy ilyenkor jobb még az ember kedve. Nagyon szép a napfelkelte, kellemes érzés a harmattól csurom vizesnek lenni. És jó érzés végig tekinteni a kerten. Kellemes elfoglaltság "felhordani" a kertből a termést. Meghálálják a növények a sok-sok munkát. Nagyon sok mindent elraktam már. Uborkát, zöldbabot fogok még ma is elrakni télire. Tegnap nagyon finomra sikerült a tökfőzelék. Nem győztünk belőle eleget enni. Ma még nem tudom, hogy mit is fogok főzni, de holnap már tudom, hogy grillcsirke lesz, és húsleves. Saját nevelésű csirke. Június elején vettem naposként, és már több, mint 2 kg-ra nőttek. Meg akartam tartani tojótyúknak, de olyan gyorsan nőttek, hogy a lábuk nem bírja el a súlyukat. Folyton ülnek le. Az igaz, hogy az ennivalós helyükre telepednek le, és folyton esznek, ha van előttük, hiába kezdek velük akármit, mindegy mit adok nekik. Akkor is esznek mindig.
Jó, hogy van minden a kertben. Már nem kell zöldséget, sárgarépát, hagymát, uborkát venni. Ez jó dolog! Bár az is igaz, hogy nagyon sok a munka vele. Sok-sok hajnal talált a kertben. És a permetező szer is nagyon drága. De minden dologba fektetni is kell, hogy vissza is kapjunk.
A héten kifestettük a gyerekekkel a konyhát, spájzot, kamrát. Csoda jól sikerült. A diszperzit csodákra képes. A mésszel már több gondunk volt, a spájzot és a kamrát azzal meszeltük ki, de az legalább olcsóbb is. Tegnap befejeztük az utolsó simításokat, az ajtókat is lefestettük és szinte minden a helyén van. Nagyon jó érzés látni a munka gyümölcsét. És nekem nagy öröm, hogy ilyenek a gyerekeim. Mindenben segítenek zokszó nélkül, és ami még nagyon nagy örömöm volt, hogy a festékre a fiam kereste a pénzt. Segített egy ismerősnek a költözésben, takarításban, és felesleges dolgok elégetésében, ezért kapott egy kis pénzt, amin megvette a festékeket, hiába mondtam neki, inkább töltsd fel a telefonodat, és vegyél magadnak pár divatosabb pólót. Nem, Ő így gondolta, hogy most ez ami fontosabb és igaza is volt. Ennek jutalmául megyünk a jövő héten a strandra, mert ugye, munka után édes a pihenés.
Nemsokára megyek a temetőbe viszek az Apukám sírjára kardvirágot. Már azok is kinyíltak. Sokféle és sokszínű van és pompáznak. A kedvenc, a sötétlila, még abban az évben vettem a hagymáját, mikor élt Apu, 2 éve. És még gyönyörködött benne, csodálta, hogy miket tudnak nemesíteni. Most sajnos már csak a sírjára viszek, de remélem, onnan fentről látja és gyönyörködik a lelke benne. Mindig is azt érzem, hogy vigyáz ránk. Valaminek lennie kell. Olyan ötleteket kapok, és olyan dolgokra érzek rá, amik valahogy olyanok, mintha súgná valahonnan. Bár azok akik nem hisznek, azt mondják, azért van, mert ezt láttam, a "csontomba ívódott", és szükség esetén előjön. Az agy nagyon tudja, hogy mit és hogyan kell csinálni. Nem vitázom én senkivel. Elfogadom, de nekem olyan jó hinni, és hiszek, és
A héten esküvő is volt a faluban és persze temetés is. De talán így a helyes. Az esküvőre nem hívtak, ott nem voltam. De a lánykám szerepelt a templomban és voltam menyasszonynézőben is. A temetés az nagyon megrázó volt. Nem volt fiatal a bácsi, aki elhunyt, 72 éves, de a fia és a családja annyira kötődött hozzá, nem volt könnyű nekik az elválás. És tudom, hogy a neheze még ezek után jön. Velük élt, üres marad a helye az asztalnál, üres az ágya, és a széke. De remélem, azért nem hagy "űrt" maga után. Nagyon kedves, beszédes bácsika volt. Sosem tudott úgy elmenni, hogy ne szóljon pár szót az emberekhez. A felesége 11 éve halt meg, anyák napján reggel hirtelen, úgy hogy beteg sem volt. Ezt sosem tudta feldolgozni, de 5 éve küzdött a rákkal, ami áttétes volt nála, és végül győzött, de 5 évet kapott. Azt hiszem ezek igazán kegyelmi évek voltak. Nyugodjék békében.
Beindult az "egészségügy" is a faluban, postáztak meghívókat méhnyak-szűrővizsgálatra, és mammográfiás vizsgálatra is. Ez utóbbira az Önkormányzat autóbuszt indít a megyeszékhelyre, ami a résztvevőknek ingyenes. Jó dolog, mert bizony nagyon sok embert tart vissza az utazási költség előteremtése is. Tudom, hogy visszatéríti az egészségügy, de egy hónapig, vagy kettőig akkor is benne "pihen" az ember pénze, és nem biztos, hogy nélkülözni tudja vagy, hogy nem hiányzik. Remélem, az érintett korosztály el fog jönni ezekre a vizsgálatokra, hisz sosem lehet tudni, kiben mi fejlődik, és ki mire hajlamos. Jobb a bajt megelőzni. Én megyek mindenképpen. Az is igaz, hogy erőmhöz, tudásomhoz mérten vigyázok is az egészségemre és a családoméra is.
Búcsúzom! Legyen mindenkinek csodaszép a hétvégéje, történjen minden a lehető legjobban a számotokra! És vigyázzatok magatokra, és egymásra is ebben a nagy melegben! Most kicsit jobban, mint ahogy eddig tettük, hisz a meleg megviseli a szervezetet, a beteg vagy a legyengült embereket talán még jobban.
Baráti ölelésem és üdvözletemet küldöm szeretettel:
Mária
