Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Hűvös lett az idő, sok eső esett, de még nagyon sok munka van a kertben, a betakarításban.
A héten volt a születésnapom a gyerekek nagyon készültek rá, számolgatták a pénzüket, és tervezgettek, végül egy cserép virágot, egy Krotont kaptam, és illatos gyertyát. Azaz igazság, hogy nagyon megörültem neki, olyan jó ajándékot kapni, és élvezni, hogy szeretnek. A cserepes virágot meg egyébként is nagyon szeretem.
Azon a napon vendégség is volt nálunk, az Öcsém Anyósáék jöttek el. Igaz, Ők véletlenül választották ezt a napot, de akkor is, jó volt együtt lenni velük. Sütöttem sajtos pogácsát, almás sütit, és töltött káposzta volt az ebéd.
Egy ismerőstől kaptunk kiskutyát és cicát, ezért jöttek el, elvinni az állatokat. Most költöztek családi házba, és úgy gondolták, hogy ez nekik is jó, ha van. Szegény kutyuska nagyon bátortalan volt, fél az emberektől, mert a régi gazdája nagyon megverte. Már hozzánk szokott, az igaz, hogy megsimogatni még nem lehetett, de legalább elfogadta a kezemből az ennivalót. Már mondják az új tulajdonosok is, hogy ott náluk is nagyon fél még, de napról napra barátságosabb lesz, és közelebb jön hozzájuk. Nem tudom megérteni azt az embert, aki megveri az állatot. Tanítási szándékkal persze én is "rákoppintok" a kiskutyusunk orrára, ha megrágja a papucsot, vagy éppen a lábam alá megy, és majd elesek benne, de ez teljesen más. Pedig annak az embernek is van éppen elég gondja, aki verte az állatot (alkoholista) vagy talán éppen ezért tesz ilyet, tehetetlen dühében, vagy mámoros állapotában.
Más. Járok napszámba dolgozni, van, hogy egy héten 2-3 alkalommal is megyek almát szedni. Nem könnyű munka, de ez van, és ennek is örülök, mert nem egyszerű reggel 7-től 5-ig hulló almát szedni. A férfiak lerázzák a fáról az almát és elviszik a tele vödröket, mi nők, meg szedjük, és szedjük egész nap.
