Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Eltelt egy újabb hét, és még mindig nincs munkám, pedig keresem. Talán már az is baj, hogy olyan nagyon meg akarom találni! Sokszor azt tudom a leghamarabb elérni, amit nem akarok olyan erővel. Gyermekünk jár iskolába, nagyon szereti a sulit, örül társainak, tanárainak. Egyre többet és többet vállal magára, emeltszintű matekra jár és már németül is tanul! Azt mondta nem rég nekem, hogy egyre többet akar tanulni, hogy tanult ember legyen! Ez a kisgyerek, áldás a mi életünkben!
A napi nehézségeink ugyan úgy megvannak, páromnak új munka után kellett néznie, mert ahol eddig volt, problémák voltak. A hat hónap alatt most harmadjára fordult elő, hogy nem tudták időben kifizetni őket, több nappal később kaptak fizetést. És az is csak akkor volt biztos, amikor már a kezükben volt! Nagyon nehezen viseltük ezeket az időszakokat, hiszen az albérletet időben kell fizetni! De majd a jövő hónapban kiderül, hogy ez a jelenlegi munkahely tényleg olyan jó-e, mint ahogy azt mondták!
Napról napra egyre több embert látok szenvedni valamilyen formában, és sokszor azon gondolkodom, hogy mi lesz velük, segít-e nekik valaki? Már öt éve, hogy van egy család, akiknek gyermekem kinőtt ruháit odaadom, mert igen, bizony ők még azt is szívesen veszik, olyan a helyzetük. Vannak emberek, akik akarják, hogy segítsenek rajtunk, és azokon lehet segíteni! Igen nehéz ma már embernek lenni, embernek maradni!
