Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nehezen tudom elhinni, hogy valaha is rendbe fog jönni a helyzetünk. Ahogyan a hetek-hónapok, úgy egyre nehezebben tudunk elviselni, elfogadni dolgokat. Már a mindennapokat is nehezen éljük meg, mert egyre több problémával kell szembesülnünk. Középkorú emberek vagyunk, és számomra felfoghatatlan, hogy fiatalon is így kétségbe eshet az ember! Nem tudok tovább így élni, hogy kilátástalana helyzetünk, de tudom-tudjuk, nem adhatjuk fel, mert gyermekünk számít ránk, hiszen csak is mi vagyunk neki. Párom a múlt héten volt orvosnál és közölték vele, hogy ha így folytatódik a helyzete cukorbeteg lesz, jelenleg is elég magas a cukra, komoly diétát kellene tartania ahhoz, hogy plusz gyógyszert ne kelljen szednie.
Vége az Őszi szünetnek is, lassan, de eltelt. Gyermekünk már igen várja az iskolát. Őszi szünetre plusz szorgalmi feladatokat kért tanárától matematikából. Lassan itt az ünnep, a Mikulás és a Karácsony, és mi nem tudjuk, hogy fogunk-e tudni neki szép és boldog Karácsonyt biztosítani, pedig megérdemelné.
A sok idegeskednivalótól folyamatosan zsibbad a bal oldalam, a szívem pedig többet üt le sokszor, ami gond, szívkatéterezés előtt állok! Javasolták, hogy menjek el pszichológushoz, akivel az egészségügyi helyzetemről tudok beszélgetni, hátha segít feldolgozni bizonyos helyzeteket! Rettentően bánt, hogy még mindig nincs munkám, és így a tél előtt egyre kevesebb is a lehetőség. Néha úgy gondolom, az a sorsunk, hogy szenvedjünk, sok megpróbáltatás van mögöttünk, és előttünk! Nem tudjuk, hogyan tovább és ez igen rossz!
