Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nyugis hetünk volt, a főszerep a munkáé, és a középiskolai előkészületeké volt. Kedden a városi sportcsarnokban pályaválasztási kiállítást rendeztek a gimnáziumok és középiskolák, amin rengeteg gyerek megfordult, akik ősszel középiskolába készülnek. Nagyon tetszett Miklósnak, egy csomó ismertetőt és prospektust cipelt haza, este azt sem tudtam, melyikkel kezdjem, hisz ki sem fogyott az élménybeszámolóból, mindet meg kellett néznem.
A hét vége felé nyílt nap is volt az egyik iskolában, amit ugyancsak meglátogattunk (szerencsére volt még a pénztárcámban annyi apró, hogy buszra kifutotta), és bár ez volt az első, amit személyesen látott a gyerek, de máris megváltoztatta a véleményét az Ő saját sorrendjéről.
Nagyon sok gondunk akad mostanában megint a penésszel, már mindenbe beleette magát, a szaga pedig elviselhetetlen. Nem javít a helyzeten, hogy még mindig nincs tüzelőnk, így a hőmérséklet gyakran 16 fok alá esik, és a penésznek még áthatóbba a szaga a hűvös házban.
A munkás fiam kitart, húzza az igát, már osztogatja a fizetését, Ő tisztában van a fontossági sorrenddel! A cipője már nem sokáig húzza, mondtam Neki, hogy bármi lesz is, az legyen az első, hogy vesz magának újat, mert esőben-sárban nem járhat lyukas cipőben dolgozni. Úgy hallottuk, hogy idén előre hozták az éves villanyóra leolvasást. Hiába van hősugárzónk, nem merjük bekapcsolni, mert tavaly is megütöttük emiatt a bokánkat. Valószínű, hogy több 10 ezer forintot kell idén ráfizetnünk, mert ugye januárban elfogyott a tüzelő, venni nem tudtunk, és hősugárzóval csináltunk egy kis meleget. Nem kellett volna, de utólag mindig könnyű okosnak lenni.
Tisztelettel:
A Dózsa család
