Már december van, kicsit megérintett a karácsonyi készülődés szele, vagy a depresszió, sokat agyalok azon, hogy magányos vagyok, egyedül élek, vagyis dehogy egyedül, vannak gyermekeim, és Édesanyám is velünk él, de akkor is én magányosan érzem magam, egyedül álló, elvált nő vagyok.
Végre eltelt ez a pocsék hétvége. Bár a mai nap is elég rossz, lévén éjszaka nem aludtam szinte semmit, egymagam tudtam ezt véghez vinni forgolódással és járkálással és óraleséssel.
A következő hetek se lesznek valami mesések a számomra. Igen, a Karácsony és a Szilveszter miatt. Ilyenkor felerősödik bennem az érzés, hogy nagyon is elégedetlen vagyok az életemmel.
Csak gondolkodom, elmúlt Karácsonyokról, melyek szépek voltak és olyanokról (sajnos ebből több van) amit inkább el kéne örökre felejteni. Ez a mostani nyugodt lesz, az biztos.