Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Van úgy, hogy az embernek jól esne egy kevésbé rohanós hét, és szerdáig nem is történik semmi említésre méltó, de aztán beindul a gépezet. Ez történt most is, a nagy fiam megkapta az első fizetését, és onnantól számomra nem volt megállás. Mivel Ő délutános műszakba járt, minden rám maradt, itt a csekkek befizetését és a szaladgálni valót értem. Az én fizetésemből minden apróságot lerendeztem, de maradt bőven csekk, amit sajnos a gyereknek kellett "fizetnie". Mondtam is Neki, hogy ne haragudjon, remélem, nem lesz mindig így! Reménykedtem abban, hogy a nagyija tekintettel lesz arra, hogy nem volt nálunk Mikuláskor, nem veszi el a bérletre kölcsönkért pénz első részletét, de csalódnom kellett! Épphogy ki tudott szorítani egy pár cipőre valót, szinte már veszekedni kellett Vele, mert annak az árát is ide akarta adni. Pénteken bementem a városba, a szokásos jelzálog és egyéb dolgok miatt. Rohantam haza, mert az iskolában Mikulás bál volt, 4-ig dolgoztam, utána, mint szülői munkaközösségi tag, beültem a pult mögé árulni. Este fél 9-re értünk haza Miklóssal, másnap pedig dolgozni mentem, mert a ˝romokat˝ muszáj volt eltakarítani, és egyébként is munkanap volt. Kora reggel keltem, mert nem tudtam, mikor fogok haza érni, ezért föltettem a csontlevest főni, megtisztítottam a csirke szárnyakat, de így is elmúlt már 2 óra, mire ebédelni tudtunk.
A fiam nagyon le volt törve, mert péntek reggel közölték Vele, hogy hétfőtől 8 órában és 3 műszakban kell tovább folytatnia a munkásságát. Mondjuk én nem értettem, miért a nagy levertség, de aztán magamtól is ráébredtem. Alig egy hónapja jár ide, kb. mostanára ismerkedett össze a munkatársaival, úgy ahogy össze is kovácsolódtak, és most elrakják a többiektől, hisz a régebbi dolgozók maradnak 12 órában. Aztán amiatt is idegeskedik, hogy hogyan fog alakulni a bére, mennyivel lesz így kevesebb, mert abban biztos, hogy az lesz! És hogy folytathassam az aggodalmai sorát, a buszjárat a "halála"! Percei vannak arra, hogy elérje a távolsági járatot hazafelé, ha lemarad, sajnos nem tud hazajönni, főleg délutánosban, és hétvégén.
Teljesen megértem, én is jártam három műszakba a városba, és nem egy leányálom. Folyton álmos és fáradt voltam, hisz a vidékinek egy órával előbb el kell indulnia munkába, hogy időre beérjen. Állandó rohanásból állnak a hétköznapok egyik busztól a másikig. Tőlünk a menetidő 35-40 perc, és ha a munkahely a város végén van (mint esetünkben) plusz 20 perc a helyi járat. Ilyenkor nagyon lelkiismeret furdalásom van, mert 19 évesen még tanulhatna, ha bírtam volna fizetni az iskolát. Ehelyett gürcölhet három műszakban, és fizetheti a csekkeket, amit nem Neki kellene, hanem az apjának!
Tisztelettel:
A Dózsa család
