Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Végre Szilvike is elkezdte az óvodát. Szerencsére nem sírt és még ott se kellett maradni vele, szépen leült reggelizni és hagyta, hogy hazamenjek. Ebéd után mentem érte, és azt mondják az óvónők, hogy még csak nem is keresett. Már barátkozik a többi gyerekkel és mondja, hogy sokat játszanak. Alízzal az udvaron szoktak találkozni. Szerencsére nem válogatós és mindent megeszik még a káposztás tésztát is megette, pedig itthon meg se kóstolja. Már verset is tanultak, és el is mondta nekem. Azt hittem nehezebb lesz vele a beszoktatás, mint a Alízzal, de vele még könnyebb volt. Emma meg délelőtt unatkozik itthon, állandóan húz magával, mindenhová, hiányzik neki a társaság és a zsivaly. Délután már más a helyzet, akkor már felszabadultabb és vidámabb. Szilvi nyúzza, hogy játsszon vele. Az esti fürdés után pedig még jobban rohangálnak, és nyúzzák egymást. Csütörtök este Szilvi feküdt az ágyban, mert már elfáradt. Emma odament hozzá és beleharapott az orrába. Szegénykém úgy sírt, alig tudtam megvigasztalni. Emma meg azért hisztizett, hogy Szilvi az ölembe van, és nem vele foglalkozom.
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
