Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A helyzetünk szinte változatlan előző naplóbejegyzésem óta. A gyerekek folyamatosan betegek. Vagy egyik, vagy a másik. Most a héten mindketten itthon voltak a férjemmel. Alig járunk oviba, mindig belázasodnak, köhögnek stb. Tegnap éjjel már én is 39 fokos lázzal küszködtem, de úgy tűnik a nehezén túl vagyok. A férjem is kapja a folyamatos utánpótlást bacilusokból. Kapják a multivitamin szirupot, és főként mióta van ez a támogatás, hála Istennek gyümölcsöt is tudok venni nekik, és mégis mindig baj van!
A lányok már azon gondolkodnak, hogy mit kérjenek a Mikulástól és a Jézuskától. Már néhány rajz el is készült, amit majd postáznom kell.
Időben akarják megírni a leveleket, mert tavaly késett a posta és nem éppen a kívánságok voltak a fa alatt.
Igényeink lennének, de sajnos jelen pillanatban még a napi megélhetés biztosítása a fő cél. Persze valahogyan fogunk venni ajándékot, de sajnos nem biztos, hogy azt, amit áhítanak. Még mindig nem tudom, mi lesz velünk hamarosan, ha el kell költözni innen. Voltam bent az önkormányzatnál, szociális lakáspályázat nincs kiírva, és nem is várható a jövőben, teljesen el vagyok keseredve, nem tudom mitévő legyek. Albérletet egy fizetésből nem tudunk fizetni, reménytelen a helyzet, csak a csoda segíthet. Naponta imádkozom az Úrhoz, hogy könyörüljön meg rajtunk, ne engedje, hogy az utcára kerüljünk! Bízom Benne, hogy nem hagy magunkra minket. Nagyon nehéz helyzetekben sohasem hagyott a saját nyomorúságunkba, hanem valami módon fölemelt és megszabadított a szenvedéstől... Ebben reménykedem most is, hogy a segítségünkre siet, mert már nagyon elfáradtunk!
Tisztelettel:
Füredi Tiborné
