Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hét szinte csak a Mikulásról szólt. Otthon, az óvodában, mindenütt. Írták a lányok a levelet, rajzoltak fáradhatatlanul.
Közben menetrend szerint jött a betegség, láz… Két hetet se bírunk ki lassan orvos nélkül. Nem tudom, miért ilyen betegesek... Kapják a vitamint, gyümölcsöt is esznek, főtt ételt is minden nap. Most a kisebbik lányom füle fájt, mindkettő lázas, nyűgös. Holnap már menni akarnak oviba, mert megy a Mikulás... De betegen nem valószínű, hogy megyünk. Ma este ide is megérkezett, volt nagy öröm. Kaptak a lányok mikuláscsomagot, és egy kis játékot, mert az nem maradhat el. Sajnos a levélben írt dolgokat nem tudtam megvenni, de így is örültek.
Átpasszoljuk a Jézuskának. Hátha Ő elhozza. A Neo fm jótündérünk sajnos nem jelentkezik, pedig több levelet is írtunk neki... Kértük, hogy gyere… gyere... mentsd meg a Karácsonyunkat, de nem válaszol, ez van. Biztosan nagyon sok levelet kapott. Valahogy most idén úgy éreztem, hogy eljön hozzánk, és hoz ajándékot, és szebbé teszi az Ünnepet. Igaz, a Karácsonynak nem a külső pompa a lényege, ha lélekben ünnepelünk, azt nem veheti el senki. Ehetünk párizsis kenyeret vagy margarint, akkor is Ünnep van. A munkahelyemen elég nagy a hajtás, sajnos itthon szinte semmire nincs erőm. Amikor haza érünk, fürdünk, vacsorázunk, alszunk, sok esemény nem történik velünk. A lányok elég nyűgösek utazás alatt, nehéz velük, pedig másfél óra az út. Több átszállással. Hétvégén pogácsát sütöttünk, takarítottunk. A mai nap megkaptuk a támogatást is, holnap igyekszek egy bevásárlást beilleszteni valahogy a napba. Előfordul a nagy rohanásban, hogy még a boltba is alig jutunk el.
További szép karácsonyi készülődést kívánok!
Tisztelettel:
Füredi Tiborné
