Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Egész héten reménykedtem, de péntekre ismét lebetegedtek a lányok.
Sajnos nem lehettünk ott az ovikarácsonyon, pedig nagyon várták. A nagyobbik lányom rengeteg verset megtanult, csak mondja, mondja, de majd Szenteste előadja őket a családnak, ha már az oviról lemaradt. A sok befizetnivaló után alig maradt pénzem, így nagy ünneplést nem tudunk csapni. Élelmiszert, kis linzert vásároltam a gyerekeknek meg egy olcsó bejglit... Hála Istennek, hogy még kapjuk ezt a támogatást!
Bele se merek gondolni, mi lesz, ha véget ér! Se fenyőfát, se ajándékot nem tudok venni sajnos idén, ilyen még nem fordult elő. A lányok nagyon várják a karácsonyfát, talán majd ágakat próbálok összekötözni valahogyan, és azt tesszük be a szobába. Akartam készülni a Karácsonyra, többször tettem is félre néhány ezer forintot, de mindig kellett gyógyszerre vagy egyéb S.O.S. dologra.
A téli szünetben dolgozom, a lányok részben a férjemmel, részben a mamánál lesznek, ha minden jól megy.
Én sem voltam túl jól a hétvégén, így a takarítás, az ünnepi készülődés eltolódott. Esténkét próbálom majd pótolni, ami a hétvégére volt tervezve. Az a gond, hogy mire hazaérek, alig élek, de erőt kell venni magamon. Egész héten váruk a Tündért, de végül is nem érkezett meg. Nehezen értik meg a lányok, hogy miért nem tud eljönni hozzánk, amikor olyan szépet festettek, és "írtak" neki. Sajnos rengeteg szegény család van, én megértem, de titkon reméltem, hátha csoda történik velünk, hiszen olyan nyomorultak vagyunk. Ez most elmaradt, de valahogy túléljük. Ha cseng a telefonom, vagy a kapucsengő, azért rohannak, hátha mégis Ő jött...
Próbálunk az Ünnep lényegére koncentrálni, a külsőségek nem annyira fontosak, csak néha úgy gondoljuk, hogy ez kell.
Mindenkinek szép Ünnepet, és türelmes készülődést kívánok!
Tisztelettel:
Füredi Tiborné
