Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Az utóbbi napokban minden a hóról szólt. Hatalmas hóesés szakadt ránk, bár ezzel gondolom az egész ország találkozott. Hármunk közül Robika élvezte csak a dolgot, ennyi havat még nem látott. Nekünk a hólapátoláson kívül még a szánkózást is meg kellett osztanunk, de a végén már az unokatestvéreket is mozgósítani kellett, mert mindenki kibukott. Csodálkozom, hogy nem betegedett meg, pedig rengeteget volt kint a levegőn. Viszont nagy előnye volt, hogy esténként nem kellett noszogatni, magától elment fürödni és a lefekvést sem kellett kétszer mondani.
A múlt héten szülői értekezlet volt az óvodában a beiskolázással kapcsolatban. Nagyon aranyos tanító nénink lesz, akit már szerencsére ismerünk. Robika nagyon várja az iskolát, már érdeklik a számok és betűk. Nagyon sokat kérdez, és sokat kell foglalkozni vele. Szinte látom rajta, hogy napról-napra értelmesebb, okosabb. Remélem ez a lelkesedés kitart majd az iskolában is. Ő várja az iskolát, én viszont már most gondolkodhatok, hogy hogyan fogunk neki mindent megvenni, ami szükséges.
A hideg időben a tüzelő is jobban fogy. Egész nap ég a kályhában a tűz. Lassan elfogy a fedett fészer alól fa, és a hó alól kell kiszedni az utánpótlást. Nem tudom, hogy oldjuk meg, de nagy munka lesz. Az a jó, hogy legalább van. Tudom sok helyen nincs egyáltalán tüzelő sem. Sokat gondolok mostanában ilyen dolgokra. Elszomorít, hogy sok ember milyen nehéz és kilátástalan helyzetben van. Segítség pedig nem mindenhova érkezik. Itt a faluban sokan kaptak most a hideg beálltával tüzelőt az Önkormányzattól, de ez sem tart örökké. Mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy van munkahely, és persze az Önök segítsége, amit nagyon szépen köszönünk ezúton is! Így még csak-csak elboldogulunk valahogy.
Üdvözlettel:
Bíró Klára
