Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Az elmúlt hét viszonylag nyugalmasan telt.
Robikával feladatokat gyakoroltunk az iskolára. Van egy felkészítő füzetkénk, amit még az óvodában kaptunk. Egy darabig csinálta, aztán megunta. Nem tudom, hogy fogja a 45 percet kibírni majd.
Amikor már nagyon nem bírt magával, gondoltam jó lesz kicsit mozogni. Átbicikliztünk a szomszéd faluba az ismerősökhöz. Ennek nagyon örült mert így tudott játszani az ottani gyerekekkel. A barátnőm megragadva az alkalmat meghívott bennünket hétvégére a falunapra. Robika alig várta a szombatot. Nagyon jó kis nap volt Volt motoros találkozó is úgyhogy látnivaló is volt elég. A fiúk kiélvezték az egész délutánt. Sötétedés után utcai motor show-val kedveskedtek a látogatóknak. Nem mindennapi látványban volt részünk. Robika nagyon élvezte, nekem meg könnybe lábadt a szemem, amikor a csillogó szemeit láttam.(Ilyenkor eszembe jut, hogy mi mindent nem tudok neki megmutatni, mert nincs rá pénz.) Olyan boldog volt, hogy ilyet láthatott testközelből. Egyébként is szereti a motorokat, és a tévében sokszor néz ilyen műsort. De azért élőben mégis csak más.
Éjszaka az utcabált a tűzijáték koronázta meg. Addigra a gyerekek jól elfáradtak. Ott aludtunk az ismerősöknél, mert éjjel már nem akartunk biciklizni.
Vasárnap, amikor hazaértünk Robika azonnal rohant anyukámékhoz, és egész estés élménybeszámolót tartott. Nagyon aranyos volt!
Úgy látom neki ezek az apróságok is hatalmas élménynek számítanak, és remélem eljön az az idő amikor majd messzebbre is eljutunk.
Üdvözlettel:
Bíró Klára
