Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét valami katasztrófa volt. A középső lányomnak Kittinek csináltak kb. 2 hónappal ezelőtt orvosi alkalmassági vizsgálatot az iskolához. A körzeti orvos beutalt minket az ortopédiára, mert azt mondta, hogy lát valamit. Igaza volt, mert bent *******en is az orvos azt mondta, hogy kell még egy röntgen. Meglett az eredmény. Sajnos nagyon rossz híreket mondott. A lányomnak nem szokványos gerincferdülése van, hanem "S" alakú. Ami azt jelenti, hogy hat éves korban nem szabadna ilyenek lenni (ez általában a kamaszkorban kezdődik el). Neki sajnos már most 20 fokosan el van ferdülve jobbra és balra is.

Most megyünk a Klinikára, mert ott fűzőt fog kapni. Kaptunk fél évet arra, hogy ne romoljon az állapota, ha egy kicsit is rosszabb lesz, akkor gerincműtétet kell csinálni. Nagyon nem szeretném, de mindent megteszünk azért, hogy ezt elkerüljük. Nagyon magam alatt vagyok, rosszul alakulnak a dolgaink, és nem tudom, mi fog még jönni. Most az az első, hogy a lányomnak minél több mindent megadjunk, több esélyt adjunk a gyógyulásra, mert a gerincműtétnél nagy rizikó van és mindent elmondott az orvos, hogy mivel járna, és nem szeretnék már most a legrosszabb dolgokra gondolni!

Reménykedünk és imádkozunk!

Tisztelettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát ez a hét sem volt valami jó. Sajnos a férjem volt a munkanélküli központban, ahol azt mondták, hogy hiányzik egy hónapja ahhoz, hogy kaphasson munkanélkülit. Az önkormányzatnál van álláskeresési támogatás, ami 30 ezer Forint körül van. Nem sok, de a semminél több. Már több helyen is volt állásinterjún, de nem tudjuk igazából, mi alapján döntik el azt, hogy valaki alkalmas-e a munkára vagy sem.

Úgyhogy most nagy erőkkel azon vagyunk, hogy mielőbb találjunk munkát.

A gyerekek iskolába, óvodába járnak. Semmi különös nincsen velük. Nagyon aranyosak, imádni valóak, Ők az én mindeneim.

Ez a havi támogatás nagyon sokat jelent nekünk. Nem is tudom, hogy igazából mi is lenne velünk, ha most ezt nem kapnánk. Mindig, de főleg hó végén nagyon várjuk, hogy megérkezzen. A gyerekek is nagyon élvezik, ha együtt elmehetünk vásárolni.

Sajnos felhívtak a Tigáztól, hogy ha nem fizetjük ki a tartozásunkat, akkor kikapcsolják a gázunkat. Az pedig nagyon nagy gond lenne, hogy őszinte legyek. Sajnos nem tudjuk kifizetni, és félek, hogy nem fogok tudni főzni. A jelzáloghitelünk is az egekbe emelkedett. Ezt nem tudom meddig lehet így csinálni, sajnos nem tudtuk, hogy ez lesz amikor felvettük a pénzt.

Örültünk hogy lesz lakásunk, és most nagyon hamar el is lehet veszíteni.

Próbálunk minél jobb megoldásokat találni a gondokra, de nagyon nehéz.

Tisztelettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten megint nem jól alakultak a dolgaink. Sajnos a férjemnek megszűnt a munkahelye, és a legrosszabb, hogy olyan nehezen lehet most munkát találni. Azon vagyunk, folyamatos állásinterjú, önéletrajzokat adunk le sok helyre, stb..

A számlák, és a fizetnivalók csak jönnek. Már sok borítékot ki sem nyitok, mert tudom mi áll benne, és már nagyon rossz, hogy állandóan ezzel kell foglalkoznom.

Remélem, sikerül mihamarabb munkát találni. A hagyatéki tárgyalással sincsen semmi, Anyukámnak a nyugdíjintézetből sem. Minden áll, csak fizetnivalók jönnek.

Iszonyú volt ez a hét. Én pedig olyan rosszul vagyok, hogy már alig bírom a gyermekimet is ellátni.

Tisztelettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten Anyu sok új gyógyszert kapott, és sajnos nem jó. Olyan mellékhatásai vannak, hogy rosszul van tőle nagyon sokat.

A férjemnek sajnos pénteken kellett mennie utoljára dolgozni. Leépítések voltak és sajnálatos módon ő is beleesett.

Nagyon el vagyunk szomorodva, mert így is nagyon nehezen éltünk, de most még az az egy fizetés sem lesz.

Azon vagyunk, hogy minél előbb találjunk munkát, de nagyon nehéz. Leadtunk már rengeteg önéletrajzot, és voltunk is pár helyen, de sehonnan nem szólnak vissza.

Most csak egy jövedelem lesz az, amit a gyerekek után kapunk. Iszonyú nehéz lesz. Egy vigasz van, hogy ez a havi segítség nagyon sokat számit, mert legalább azért ennivaló lesz.

Nagyon el vagyok keseredve, mert így sem tudjuk fizetni rendesen a jelzáloghitelünket, és ha ez így marad, akkor hamarosan még a házunkat is elveszítjük. Nem tudom mi lesz velünk.

Ez a hét nem volt annyira jó, csak gond, és szomorúság.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten sok dolgot kellett elintéznem. A két nagyobbikat kellett vinnem a nevelési intézetbe. A nagyobbik lányom tavaly folyamatosan kellett vinni, mert sejpített.

A fiút pedig azért, mert sajnos súlyos gondok vannak vele. Tanulás téren is, és magatartás zavarral küszködik. Nagyon nehéz vele.

A hagyatéki ügyben is sok elintézni való van, mert a nagyapám mielőtt meghalt, otthonban volt, és nem is olyan egyszerű megszüntetni a dolgokat. Ráadásul kiderült, hogy a papámmal írattak olyan papírokat alá, hogy Ő fogja vállalni azt, hogy fizeti minden hónapban a díjat az otthonnak. De nem tudom, miért nem vették figyelembe azt, hogy amikor odakerült, volt elmeorvos nála (mivel Alzheimer kórban szenvedett, és a középső stádiumban volt), ami bebizonyította, hogy nem beszámítható. Sajnos nagyon nagy gondot okoz ez az egész. Ebből sajnos pereskedés lesz, mert nekünk kellene fizetni még nagyon sok pénzt, azért, mert végül is a papám nem tudta fizetni a díjat. Úgyhogy most az örökségünk az egy szép adósság lesz. Nem elég, hogy milyen rosszul élünk, sokat nélkülöznek a gyerekek, és akkor egy ilyen is közbejön.

Jövő héten még a gyámhivatalba kell menni, illetve a polgármesteri hivatalba, plusz az itthoni dolgok.

Már nagyon fáradt vagyok, és sajnos nagyon sokat vagyok én is rosszul. A gyomrom nagyon fáj, és sokszor kell mennem kiadni a felesleget magamból (hogy finoman írjam), mert nagyon sok ez rajtam!

Remélem valamikor egy kicsit már fellélegezhetünk.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A fiunkkal kell mennünk a Nevelési Intézetbe, mert ki kell deríteni, hogy igazából mi is a baja és, hogy hogyan legyen kezelve.

A lányokkal semmi gond nincsen, hála Istennek.

Az óvodában és az iskolában is már a héten a karácsonyi fényképezések voltak, nagyon büszke vagyok rájuk, olyan szépek. Csendesen telt ez a hét, de nem is baj, mert kicsit kell, hogy ne legyen annyi gond. Vagyis a gondok megvannak még, csak egy kicsit most másfelé kellett figyelni.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát nem tudom, hogy mi lesz, mert annyi mindent kell a gyerekeknek fizetni, és sajnos vannak olyan szülők, akik nem úgy élnek, mint mi, hanem "jómódúak" és 20-21 ezer Forintos kirándulásokról beszélnek. Sajnos ebben az a rossz, hogy mi biztosan nem fogjuk tudni ezt kifizetni, és a gyereken csattan, és miránk fog haragudni. Nem tudom mi lesz.

Sok fizetnivaló van. Annak örülök, hogy kaphatjuk havonta ezt a segítséget az Alapítványtól, mert ha ez nem lenne, fogalmam sincsen, hogy mi lenne, de egyszer ez is véget ér, félek is tőle, hogy mi lesz velünk utána, mert ez nekünk óriási segítség.

Amiért nem hálálkodhatunk eléggé! Más nem nagyon történt, már nagyon hó vége van.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét nem volt olyan túl jó. A gyerekek nagyon örültek neki, hogy végre elkezdődött az iskola és az óvoda.

Másrészt pedig szombaton volt a nagyapám temetése. Anyukám a körülményekhez képest jól viseli, tele van nyugtatóval. Csak nehogy megint bármi komolyabb baja legyen! Én most nagyon nagy ürességet érzek, és fájdalmat. Nagyon közel állt hozzám, és míg meg nem halt, ott voltam végig mellette. A nagymamám mellé lett temetve, és most újra együtt lehetnek. Tudom ez elég furán hangzik, de ők 40 évig éltek nagyon boldog házasságban.

Szomorúan telik a vasárnapi nap is, de muszáj a többi fontos dolgokat is elintézni.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét elég forgalmas volt. A temetés miatt is, sok intéznivaló van, de nagyon nem jutottam előrébb, mert sajnos nincsen rá pénzünk. A Rolanddal és Kittivel kellett mennem az ortopédiára. Amikor voltam Kittivel, és az iskolai alkalmasságot nézték, akkor a háziorvos észrevette, hogy valami nem jó a gerincénél. Ezért beutalót kaptunk. Csütörtökön voltunk, és az orvos azt mondta, hogy el kell mennünk megröntgenezni, mert lát valamit. Elmondta latinul, de hát semmit nem értettem belőle. Hétfőn viszem, de kicsit ideges vagyok, hogy mi baja lehet. Az orvost hiába kérdeztem, annyit mondott, hogy ha megvan a röntgen, akkor mond biztosat, meg kell győződnie, hogy az van-e a kislánnyal, amire gondol.

Úgyhogy mostanában nagyon nehéz az életünk, nemhogy egyre jobb lenne, hanem rosszabb.

Annak viszont nagyon örülök, hogy kaphatunk segítséget az Alapítványtól, nagyon sokat számít, és ezért nem lehetek elég hálás!

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát ez a hét nagyon rossz volt. Augusztus 17-én reggel kaptam egy telefont, hogy a nagyapám meghalt az éjszaka. A sírástól nem láttam, és azt sem tudtam, hogyan mondjam el anyukámnak (mert az Ő apukájáról van szó), nagyon beteg volt már Alzheimer-kórban szenvedett, az utolsó stádiumban volt, de végül is szívelégtelenségben halt meg. Augusztus 18-án pedig az apukámnak az évfordulója volt, aki már 10 éve, hogy meghalt, de ezt soha nem tudom elfogadni, a mai napig várom, hogy belépjen az ajtón. Úgyhogy most intézkedni kell a temetés miatt. Sok mindent kell csinálnom, foglalkoznom, mert a temetés, a gyerekeknek jövő héten kedden kezdődik az iskola, meg az óvoda. Most én is egy kicsit megingtam lelkileg. Nagyon sok van rajtam, és nagyon nehéz, hogy mindenhol megfeleljek, mindet észben tartsak. Ez a hét a gyász hete, de a jövő hét sem lesz könnyebb.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten megint nem történt olyan túl sok minden. A középső lányom oltást kapott, és szegény két napja lázas, elég nehéz így intézni a dolgaimat, mert nem nagyon szeretném hurcolni így. Anyunak végre megérkezett, hogy mikor mehet a bizottság elé, csak az a problémánk, hogy egy ember volt, aki be tudta volna vinni, de visszamondta, mert nem engedik el. A gyerekek készülnek az iskolába, most kell megvenni a tanszereket.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az iskolához leadtam a papírokat, amik kellenek. Anyukámnak végre megjött a határozata, hogy mikor mehet a bizottság elé, mert leszázalékolják. Augusztus elején kell mennie. Nagyon ideges vagyok emiatt, meg hogy a gyerekeknek meg lesz-e minden papír, mert augusztus 9-én osztják a könyveket. Én intézem a dolgokat, ellátom a gyerekeket, és anyukámat, a férjem pedig dolgozik.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét elején nem történt semmi különös, 21-én pedig a legkisebb lányomnak volt születésnapja. Négy éves lett, itthon csináltam Neki "tortát". Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de nagyon örült neki. Szeretetre méltó! Anyunak megérkezet a levél, amire régóta vártunk, hogy jövő hónap 15-én kell az orvosi bizottság elé mennie, akkor fog eldőlni, hogy hány százalékra százalékolják le.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A férjem nem maradt bent a korházban, hála Istenek nagyobb volt az ijedelem, mint a baj.

A gyerekeknek bizonyítványosztás volt. A nagyobbik lányom kitűnő lett, fiam négyes átlaggal zárt. Nagyon büszke vagyok rájuk, örülök neki, hogy ilyen jól tanulnak. Anyukám pár napig elment ******-ra a húgomhoz, egy kicsit pihenni.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Most írom a heti naplómat, mert sajnos nagyon el vagyok keseredve. Az anyukámnak nem tudom kiváltani a gyógyszerét, holnapra már nem is lesz. A férjemet reggel a munkahelyéről bevitték a ******** korházba. A gyerekek is, és én is nagyon aggódunk, hogy mi fog még velünk történi. Nagyon bízom benne, hogy megfordul most már ez az egész folyamat, mert nem hiszem el, hogy ezt érdemelnénk az élettől.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szép napot. A héten nem történt semmi különös. Édesanyámat hazaengedték pénteken a kórházból, véglegesen. Bár nem tartjuk jó ötletnek, mert nincsen még annyira jól. Nehéz most, mert külön kell foglalkozni vele. A nagyobbik lányomnak tanévzáró gálaműsora volt, és felrakták Őket a Youtubera. Nikolett, aki 7 éves, nagy büszkeségünk. Bár mindegyik gyermekünket nagyon szeretjük, imádjuk Őket!

Üdvözlettel:

A Nagy család