Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Eltelt egy újabb hét, olyan gyorsan telnek a napok, észre sem vesszük és vége a vakációnak. Viharok tombolnak estéről estére, de ilyen félelmetesek már régen voltak, szinte megrémít minket. Ma húsgombóc leves, és túrós tészta volt az ebéd, délután pedig zöldbabot rakok el üvegbe, télen nagyon jó lesz, szeretik is a lányok. Remélem nem lesz igazuk az időjósoknak és nem lesz jégeső, had tudjunk mindent elpakolni télire. A pince betonozása félbe maradt, kevés volt az anyag hozzá, így várnunk kel, míg megint tudunk hozzávalót venni. Nagy nehezen megvarrtam az iskolatáskákat, de így most nem kell vennem, bár a lányok szerettek volna újat, de aztán csak belenyugodtak a dologba. A cserépkályhánk a lányok szobájában nagyon rossz állapotban van, át kellene rakatni, de borzalmas drágán csinálják, ez is megoldást vár, én meg úgy érzem, megőrülök. Vásárolgatjuk a gyerekekkel a támogatást, amiért nem győzök hálás lenni, hogy van, és nagyon rossz lesz, ha majd nem lesz.
Péter mindennap dolgozik, és mindennap kullancs mászik bele, amit nekem kell kiszednem, és félek is, nehogy baja legyen, de eddig még elmúltak szépen a helyén a piros pontok. Remélem nem lesz fertőző egyik sem, oltást kellene neki felvennie, de a munkáltató ezt nem fizeti, mi meg nem tudjuk kifizetni. A gyerekek nagyon elevenek, és annyi energiájuk van, alig lehet őket kicsit délután leültetni olvasni, hogy az ajánlott olvasmányokat elolvassák. A medencéjük kilyukadt, így hát azt siratják is rendesen, de feltalálják magukat azért. Ma is az üdítős üvegnek kiszúrták a kupakját, és úgy locsolják egymást: "Ez vizibomba Anya!" mondják nekem, én is kaptam belőle rendesen! Annyira nagyon szeretem őket, ennél jobban talán már nem is lehet. Kívánok mindenkinek szép napokat, minden gyereknek jó nyarat, az Alapítvány munkatársainak pedig kitartó munkát, minden elképzelhető jót!
Rinkóné Emese
