Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyorsan telnek a napok, észre sem vesszük, és elmegy ez az év is. Virág itthon van a héten, megint elővette a csúnya köhögés, és fulladás, ami szokta. Fáradt vagyok, napok óta nem alszom rendesen csak őrködöm, nagyon megijedtem tegnap előtt éjjel, arra keltem föl, hogy szinte fuldoklik, remélem lassan túl leszünk rajta, mint máskor is. Most már én is érzem, beteg leszek, múlt héten foghúzás után voltam, és begyulladt a helye. Egy hétig nem ettem rendesen, gyógyszert is kellett rá szednem. Remélem minden rendbe jön, és aludhatok egy jót, most az lenne minden vágyam, kimerült vagyok. Vikim jól van, énekversenyre fog menni nemsokára, szerepeket is kapott a dráma tagozaton. Örülünk neki, ez mind csak előnyére válik. A templomban is szerepelnek majd Virággal. Vanda pedig a gyerekekkel és óvó nénivel készülnek műsorra, bár nem nagyon beszél róla, azt mondja titok! Sikerült nekik megvenni a csizmákat kisebb vagyonért, de hát nincs mit tenni, hideg van már, és szükségük van rá. Gáz és Víz csekkem maradt már heverőben, remélem minden jól alakul és sikerül jövő héten befizetnem. Egész éjszakákat kattog az agyam, hogy mit, hogyan, miért?! Múlt héten nagyon magam alatt voltam, ezt a gyerekek is észre vették, és szóvá is tették, hogy miért vagyok most ilyen, mindenért kiabálok.  Jól is tették, hogy szóltak, mert észhez is térítettek. És igyekeztem a gondjaimat félre tenni, és több, nyugodtabb időt szánni rájuk, és Péterre, hisz jóformán szegénykém csak aludni jár haza! Üdvözletem küldöm minden család számára, az Alapítvány tagjainak, és mindenkinek, aki időt szán soraimra!

Szeretettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra írok, bár nem is tudom, hol kezdjem, mit is írjak, most csak panaszkodni tudnék. Fontossági sorrend lett a csekkjeimből befizetési dátum szerint, mert egyelőre mindre most nem jutott, megint sok a törlesztő részlet a hitelre. Sokat elgondolkodom, vajon jól tettük-e, hogy fölvettük annak idején, de még mindig oda lyukadok ki, hogy jól. Nem sok minden, amink van, a kis lakás a pár bútor, de a mienk, és foggal körömmel harcolok érte, hogy az is maradjon. Azt nézem mi volt régen- kiskoromban, szó szerint semmink nem volt, az alkohol miatt még egy párna se jutott a fejem alá, mindent magunknak kellett összeszedni.

Szeretném, ha a lányaim nyugalomban, szeretetben nőnének fel, és azt is, ha nem hánynák majd a szemünkre, hogy nem kaptak meg mindent, amit Ők szerettek volna. Egész nap egyedül vagyok itthon, csak a második szomszédba megyek át, vagy csak apumhoz, csinálok itthon, amit lehet. Egy idős házaspárral szoktam beszélgetni, átjárunk egymáshoz, a bácsi nagyon sokat segít nekünk a ház körül, Péter is úgy szereti, mintha az apukája lenne. Köszönjük szépen a támogatást, most ez a legjobb dolog, ami történik velünk. Kívánok mindenkinek szép hetet, sokat imádkozom, hogy mindenkinek jobb legyen. Tudom, mikor imára kulcsolom kezem, mindig meghallgatnak, és Isten a szívünket nézi, és nem a szövegeinket!

Üdvözlök mindenkit:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hamar elment az ünnep voltak vendégek is, jó volt egy kicsit együtt lenni, beszélgetni. Pénteken voltak a nagybátyámék, Vasárnap pedig Péter nővéréék. Kicsit nehézkes volt a főzés, hiszen hónap vége van igen-igen csak üres már a szekrény, de megoldódott minden, hiszen a támogatás vásárlásakor gondoltam rá, hogy legyen egy kis sütibe való is, és persze hús is. Nem volt nagy lakoma, de ők nem is várták el. Megkezdődik egy új hónap, aggodalom, hogy mennyit is kell most is fizetni, mindig félek a hónapok negyedik napjától. Vikikém nagyon köhög, még ünnep előtt voltunk orvosnál, de nem találta betegnek, még csak a torka sem piros, kapott rá szirupot, de nem igazán jó. Sokat teázik amúgy is, mindenki azt iszik, a hónap elején vásárolt 10 kiló cukor is jócskán elfogyott, de hát mindent azért veszünk, hogy elfogyasszuk. Kaptam a támogatott Juhász családtól kabátot, amit a nagylány kinőtt már, de mi nagyon örültünk neki, és hálás vagyok nekik, hogy ránk gondoltak. Mindennek nagyon tudnak örülni a lányok, és örülök neki, hogy igyekszenek mindent megbecsülni. Sógornőm is hazahozta a lánya kinőtt ruháit, abban is volt már, ami jó rájuk. Együtt sétáltunk ki a temetőbe, megemlékeztünk mindenkiről, sajnos Péter még ilyenkor is dolgozott. Tököt faragtunk a lányokkal egyik este, apa is segített, nagyon szeretik nézni, ahogyan világit benne a mécses. Most már a mikulást várják, bár már a nagynénitől megkapták a kis babákat, amiket arra szántak nekik, pedig még van pár hét mire ide ér a ”nagyszakállú”. Nehéz lesz a december, mindent megoldani, hogy ne csalódjanak, és legyen ajándék is, és még a kis Vanda szülinapja is lesz, a 6-ik. Kívánok mindenkinek szép kellemes napokat, együtt töltött estéket, jó egészséget.

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Péter dolgozik minden nap, én is voltam még pár nap almát szedni, ami nagyon jól jött, vettem is a lányoknak a napszámomból jó meleg harisnyanadrágokat, térdzoknikat, mert Viki már abban jár. Almát is hozhattam amennyit akartam, így lesz legalább valameddig a kicsiknek alma, és süthetünk almás kalácsot is. Lassan itt a mindenszentek, ami plusz kiadás, Pénteken vendégek is jönnek, a nagybátyámék ****ből. A gyermekek nagyon várják már, hisz ebben az évben nem is voltak itthon, főleg Viki, mert neki a keresztszülei, de ugyanúgy Virág és Vanda is kapnak ilyenkor valami ajándékot. Töröm is a fejemet, mivel vendégeljem meg őket, mit is készítsek nekik. Anyukám is volt velem napszámban, szegény nagyon elfáradt, de hát én is, de azért remélem jövőre négyszer ennyit fogunk menni. Lassan odaérünk, hogy meg kell ölnünk a disznókat is, nagyon szépek csak a füstölés miatt várunk még vele. Sokat gondolkodom, vajon mi az olcsóbb, a kész hús, vagy a takarmány, de úgy gondolom, a házit mégis csak mi neveljük, látjuk mit is eszünk. Drága azért már a húsnak is kilója, és egy kiló nekünk hatónknak igen csak kevés egy alkalomra. Most már csak a csizmákat kell megvennem és a kis Virágomnak kell kabát, mert hiába is középső kislány, már ott tartunk, hogy Ő növi a ruhákat a nagynak, de hát nem lehetnek egyformák!

Tudom, hogy minden megoldódik egyik nap még olyan elkeserítő minden, de a másik nap a jó Istenem úgy rendeli el, hogy minden jó legyen!

Szeretettel üdvözlök minden családot, minden elképzelhető jót kívánok mindenkinek, köszönjük ezt a programot!

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Beköszöntöttek a hideg napok egyre jobban beszorulunk a kis lakásunkba, fűteni is kell most már. Napközben egyedül vagyok itthon, nem is fűtök be, csak estére, mire hazaér a kis családom. Sajnos vége van a pár napos napszámnak, jó volt az a kis pénz, a jó társaság, régen nevettem olyan jóízűen, mint ott, nagyon jó kis csapat volt. Elromlott a TV, aztán muszáj volt megcsináltatni, mert a gyerekek este szeretnek mesét nézni. A mikrónk leégett, egyelőre nincs kilátásba, hogy fogunk tudni venni másikat, de hát régen se volt, melegítünk a gázon ételt, amíg nem alakul a helyzet. Csak így a gyerekeknek muszáj megvárni ha nem, vagyok kéznél mert nem tudnak maguknak melegíteni. A nagybátyám is hozzám van ezáltal kötve, mert ő meg egyáltalán nem tudja kezelni, meg már egyszer nyitva is hagyta, így nem is engedem egyáltalán hozzányúlni! Vikikém szemészeten volt Pénteken, hála Istennek nem kellett másik szemüveg, féltem is, hogy hogyan oldom meg, ha kell, mert nem olcsó mulatság. Délután fellépett az idősek napján, táncoltak a lányokkal és Ő külön énekelt népdalokat. Nagyon félt kiállni, de nagyon ügyes volt, büszke vagyok rá. A háttérből hallgattam, mert itthon nem nagyon énekel nekem, mert elsírom magam, és olyankor Ő is sír. El sem hittem, hogy az a szép csengő hang, az én kicsi gyermekemből jön. Virágnak nagyon potyognak a tejfogai, szegénykém szégyelli az iskolában, de hát ez a rendje ennek, szinte minden héten jár a fogtündér, és a foga helyett hagy Neki 100 Forintot. Vandának pedig most esett ki az első, este lázban égve aludt el, hogy vajon Neki is lesz pénz a foga helyett. Összegyűjtögetik a sok százast, és utána visszaadják, hogy vásároljak érte valamit. Átnéztük a kabátokat, azok még talán kihúzzák a telet, de csizma az kell mindhármójuknak. Minden nap csak bizakodunk, hogy talán a következő hónapban nem kell annyit fizetni a hitelre, egyelőre ez csak szép álomnak látszik.

Kívánok mindenkinek szép elkövetkező hetet, minden elképzelhető jót!

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt hét hamar elszaladt, volt lótás-futás. Virág nagyon csúnyán köhög, mindenfélét vettünk már neki, az orvos sem tudja, mitől lehet. Most már a pipáját iskolában is hordania kell, féltem hogy kifújkálják a gyerekekkel, de megértették, hogy gyógyszer és nem nyúlnak hozzá. Péter minden nap dolgozik, nekem akadt egy kis napszám, igaz, hogy a szomszéd faluba, ***********-ra kell járnom minden reggel, de nem bánom nagyon kell az a kis plusz pénz, csak sajnálom hogy pár napig tart. Anyukámmal és egy ismerőssel járunk, és onnan vannak még falubeli asszonyok. Fárasztó egész nap ülni, de remélem még vagy három négy nap lehet menni, ha esni nem fog. Tavaly nagyon jó volt két-három hónapot is dolgozni, most ez ilyen év, amit nagyon sajnálok, de remélem jövőre újra lesz minden! Viki igyekszik jól tanulni, bár csúszott be neki hármas, olyankor kimutatom, hogy haragszom rá. Vanda szereti az óvodát, bár reggel nehéz az indulás, nagyon nehezen megy nekik a fölkelés.

Kívánok mindenkinek szép napokat! Üdvözletem küldöm minden családnak, kívánom, hogy leljék örömüket mindenben, amit csinálnak!

Üdvözlettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassacskán meggyógyultunk, én már keveset köhögök, a nagylányok iskolába járnak. A kicsike újra beteg, egy hetet volt oviban, vasárnap magas láza volt, hétfőn kapott gyógyszereket, most már jobban van, de a héten még itthon lesz. Nincs ellene mit tenni, közösségben elkapnak mindent hamarabb, hiába szednek vitamint is. Letörtük a kukoricát is, három nap vágtam a csutkáját sarlóval, nagyon nehéz volt, Péter veszekedett is, majd megcsinálja Ő, ha itthon lesz, de nem hallgattam rá. Az a fő, hogy készen van. Holnap szeretnék menni segíteni főzni a gyerekeknek az iskolában, remélem Vandával nem lesz semmi baj, és jön velem. Viki és Virág sokat tanulnak, napközi után is van még mit gyakorolni, így a délutánok azzal telnek. Remélem, a betegségek szünetelnek szinte mindenki volt beteg, apukám is sokat van rosszul, nagyon rossz olyankor, azt sem tudom, mit kezdjek vele, anyukám se meri egyedül hagyni. Vasárnap voltunk 12 éves házasok, mire hazajött Péter tortát sütöttünk a lányokkal, süteményezni szoktunk, de tortát még soha nem csinálunk, nem mondom, hogy tökéletes lett így elsőre, de elég jól mutatott és finom volt, Péter is örült neki nagyon meg is lepődött. Olyan gyorsan telnek a napok, a hetek és gyorsan nőnek a gyerekek. Egyre jobban hűl a levegő, a reggelek már nagyon hidegek, lassan megkezdődik a fűtés is, de azért a napközbeni melegebb idő még nagyon jól esik, sokat kint vagyunk, míg lehet, addig élvezzük ki. Paprikát daráltam a héten, édeset is, csípőset is. Főzéskor mindig használunk belőle, a csípőset pedig csak a bácsi eszi, aki velünk él. Felette is elszáll az idő, egyre több gond van vele, de alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Borsó levest főzök, meg paradicsomos káposzta főzeléket fasírttal. Ezeket mindenki szereti, dagasztottam le kelt tésztát is, egy pár alma akad még, azt is teszünk bele, meg a kakaósat is imádják a lányok. Kívánok mindenkinek szép hetet, kellemesen eltöltött napokat, köszönjük a támogatásukat!

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Másfél hete  kezdődött meg az iskola, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar betegek lesznek, "leszünk"! A lányok sorban lettek betegek. Elsőkén Virág majd négy hónapja, hogy nem fulladt, most elővette szegénykémet, de hála az égnek, három napot volt itthon, utána ment suliba, igaz napközibe nem engedtem, had legyen szem előtt délután. Viki is beteg lett, de nem annyira, nem is engedte a doktor úr, hogy itthon maradjon. Vanda sem ment oviba egész héten, gyógyszert nem kapott, csak köhögéscsillapítót, három nap nagyon köhögött szinte semmit nem aludtunk tőle. Péter is fáradtan ment dolgozni, holnap Vasárnap remélem, itthon marad! Felválogattam a burgonyát, egyedül nagyon nehezen haladtam vele, de végre készen van. Lassan törhetem a kukoricát, az is pár napba fog kerülni, félek is tőle, nem is a töréstől hanem a felhordásától, de Péter nem tud itthon maradni. Közben nekem is nagyon fáj a torkom, de magamnak nem váltok gyógyszert, túl leszek rajta, sokat teázok, csak rossz volt így válogatni, mert szállt a por és sokat köhögtem. Megvolt az első szülői értekezlet is, jó családias hangulatban telt, már azok, akik el szoktunk járni, rendszerint nem sokan vagyunk, de mi jól kijövünk egymással. Megszoktuk már a másnapi vízhangot a témákkal kapcsolatban, de mindig annak van hozzáfűzni valója, aki fáradságot sem vett, hogy eljöjjön, esetleg véleményt kérjen a gyermekéről, vagy hozzászóljon a témákhoz.

Szerettem volna hétvégén elmenni anyósomhoz, de nem tudom, hogy sikerül. Már nagyon hiányzik.

Kellemes hétvégét kívánok mindenki számára, igyekezzenek együtt lenni a  szeretteikkel:

˝A család jelenti a menedéket e szívtelen világban!˝

Köszönjük szépen a programot, ezt a kapaszkodót, amiért mindig hálás leszek!

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az iskola, kicsit még nehezen megy a felkelés a lányoknak, a nyáron sokáig aludtak minden nap. A nagylányok ügyesek, olyan lendülettel indultak az iskolának, Viki már három ötöst hozott, Virág pedig csillagot. Vanda ott alvós lett az oviban, nagyon féltem, de nem sír, nem panaszkodik, szeret menni és aludni is. Ma reggel nem engedte, hogy az ovi kapuján bemenjek, kért egy puszit, és azt mondta, menjek nyugodtan haza, bemegy egyedül, mert most úgy szeretne. Kicsit vártam még utána kint, gondolkodtam, hogy menjek-e utána belessek-e, hogy rendesen áthuzakodott-e, de nem mentem, a dada kiszólt, hogy minden rendben, ügyesen bement a csoportszobába. Annyira kezdenek önállóak lenni, hogy már könyörögnöm kell, egy kis ölelésért, és ez nekem még nagyon rossz, de ez az élet rendje. Levonták a hitelt, mondanom sem kell, megint ugyanolyan magas volt, mint a múlt hónapban. Harminc fölött, rengeteg számlám volt most is, nem sírok, úgy érzem már könnyem sincs, mintha elfogytak volna. Nem változik semmi, nem lép senki ellene, nem segítenek az embereknek, csak hagynak minket fuldokolni, miközben a bank megszedi magát. Ez a rendszer, adós fizess bármi áron! El kell viselnünk, mert nincs más választásunk "Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembe nézni az apróbbakkal. S amikor elvégezted napi feladataidat, békében térj nyugovóra!". Remélem hamarosan békésebb lesz minden. Péter igyekszik, de még van egy kis tartozásunk, most az a fontos, hogy elrendezzük. A lányoknak lesz színházi előadás, fejenként kétezer forint, az a nagy kérdés honnan szakítsuk el, hogy el tudjanak menni, ez egy bérlet és két előadásra utaznak majd. Megbeszéltük a párommal, vagy elmennek mindhárman, vagy egyikük sem. Huszadikáig van egy kis idő, bízom benne, hogy talán alakul valami jó. Tanárok javasolták, hogy Vikit írassuk be zeneiskolába, mert kiemelkedő az egész iskolában a tehetsége. Igyekeznének ők is segíteni ebben, de Péter nem szeretné. Anyagilag se bírjuk, meg hiába a legközelebbi városban van Viki nem járatos ott, csak egy évben egyszer, vagy kétszer megyünk be, ha olyan ruha kell, amit nem tudok nélküle megvenni. Még nem tudom mi lesz, szeretném is meg nem is, Ő is egy kicsit húzódozik tőle.

Lassan befejezem, remélem nem voltam senkinek terhére!

Baráti ölelésemet küldöm az Alapítvány és a családok tagjainak.

Köszönjük ezt a programot!

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra írok, szedem össze a gondolataimat, hol is kezdjem el, hogy ne csak a gondokat vessem ide le, hanem jót is, amiből most kevéske jutott! Próbálunk mindent megoldani, de hol sikerül, hol nem. Írt az orvos nekem stressz-csökkentő tablettát, azt mondja nyugtatót nem szabad, ne szokjon hozzá a szervezetem, de ebből a stressz-oldóból is csak felet merek bevenni, mert aludnék tőle. A lányaim jól vannak, élvezik a szünet maradék napjait, váltottam ki nekik vitamint, és elkezdték szedni, hogy kicsit töltődjenek fel, mire kezdődik a suli. Nagyon féltem őket főleg Virágot, Ő nagyon beteges kicsi kora óta. Az allergia vizsgálat nem mutatott semmit, kivették az orrmanduláját, mert azt mondtak az miatt fullad, de ezek szerint mégsem az volt a baj, igaz most már egyre kevesebbet veszi elő. Mellőztem a porszívót is, és inkább fölmosom a parkettát minden nap, és csak este és reggel nyitok ablakot, pedig ezelőtt szinte mindig nyitva volt, de már az ilyen dolgok is sokat számítanak. Arra is gondoltam, hogy a konyha sarkai és az előszoba is be szokott penészedni, próbáltuk már több módszerrel is eltüntetni, de mindig visszajön, lehet, hogy az is ingerli a fulladást. A nyáron egyszer sem volt baj, megfázás sem volt, remélem most már megerősödik az immunrendszere, mert az gyenge neki. Most már nem bánom, hogy megkezdődik az iskola, mert igencsak kezdtek rosszak lenni, nem is rosszak inkább elevenek. A nagy lányunk Viki, szerintem most éli lázadó korszakát, 12 éves lesz, kezd kicsit feleselgetni mindig útjában találja a kicsiket, próbálok vele sokat beszélgetni kisebb feladatokat adni, amit néha szívesen néha morogva, de megcsinál. Tűzifát vásároltunk, hogy ne télen kapkodjunk, meg most olcsóbb is, de így is adósok maradtunk, de hetente ahogy Péter kap, úgy törlesztjük le, ami maradt, de nem bánom, csak már kezdetnek az is van. Vannak emberkék, akik irigylik ezt a támogatást, és most amikor fát hozattunk is megjegyzéseket tesznek, hogy azt is biztos úgy kapja, mert az ura erdőn dolgozik. Nem tudom milyen felfogásúak az ilyen emberek, irigyek-e vagy miért kell így viselkedni, de hát egy-két nap sírok, aztán már nem érdekel. Ha irigylik, hogy minimálbérért egész nap fát vág, meg kamiont pakol, akkor próbálják ki egész nyugodtan. Meglátnám, ők kapnának-e ingyen fát, mert nem igen hiszem, esetleg jó kis hátfájást! Eszembe jutott egy idézet "Az igazán jó dolgok, mindig csak rövid ideig tartanak.Ez az egész boldogság ilyen nehéznek van kitalálva. De nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból, hálásnak kell lennünk azért, hogy egyáltalán jutott belőle valami!"

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Üdvözletem mindenkinek! Belefordultunk az augusztusba, szaladnak a napok! Megérkezett a támogatás. Most nagy tételeket vásároltunk, hogy ne kelljen sokat boltba járni, alig látszunk ki a munkából. Paradicsomfőzés van hetente legalább háromszor, elmegy vele az idő délig szinte csak azt csinálom, telik a kamra szépen, lett paradicsomlé és lecsó is bőven. Szomszédasszonyom ígért körtét, abból is rakunk be bőven, Vikim és Vandám is nagyon szeretik. Virág inkább savanyúság kedvelő.

Múlt héten csendes hét volt, amin a lányok szeretettel részt vettek, minden nap lelkesen mentek, imádkoztak, énekeltek, történeteket hallgattak. Első nap én is mentem velük, mert a kicsi nem akart, aztán másnap már hajnalban fölkelt, és indulni készült, kicsit bánom, hogy nem oldottam meg, hogy több nap is mentem volna velük, én is jól éreztem magam.

Két nap tudtak a gyerekek fürödni az ajándékba kapott medencében, sajnos már megint rossz idő van. Bele kell nyugodni, hogy az idei nyár ilyen, nincs mit tenni.

Péter dolgozik nagyon sok a kiadásunk most, sajnos a jelzálog hitelünk rekordot döntött, az aláírt tizenötezer forint helyett ebben a hónapban harminc ezer forint felett vontak le, nem bírom már ezt az ingadozást, remélem most már csinálnak vele valamit, mert ebbe családok fognak beleőrülni. Visszakaptam egy kis pénzt a magánynyugdíjból, azt teljes mértékig a lányokra fordítottam, inkább osztok-szorzok, de ebből semmi másra nem fordítottunk, csak rájuk. Vikinek és Virágnak farmernadrág kellett "csőszárú". El voltam csodálkozva, de hát had válasszanak ők. Sajnos egy nadrág is elég drága nem még kettő. Vandának cipőt vettünk, amiben tud késő őszig oviba járni. Iskolatáskát nem akartam, mert megvarrtam Vikinek kettőt is, de Virág annyira odáig volt érte, nem követelőzött nem is sírt vagy ilyesmi, csak megállt előtte és nézegette jobbról, balról. Kérdezte az apukája mi a baj? Szeretnéd-e? Nyakába borult, és súgta, hogy ne halljam meg, hogy nagyon szeretné. Nekem alig merte kimondani, mert mielőtt elindultunk itthonról megbeszéltük, hogy csak azt, ami nagyon szükséges, és nem kérnek mást. Végül is megvettük neki, a kedvenc énekese van rajta, a Hannah Montana. Teljes a boldogsága, nem is került olyan sokba 2600 Ft volt. A  gyermekvédelmi támogatásból pedig megvesszük a füzeteket, fedőpapírokat, és ami még szükséges. Szeretnének még egy-egy farmernadrágot, de azt már nem ígértem meg, majd addig még eldől, hogy alakul.

Kívánok mindenkinek gondtalan szép napokat!

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szaladnak a napok, eltelt egy újabb hét. Vendégeink voltak: Édesapám nővére, és a férje jöttek Pestről. Jó volt, hogy itt voltak, igyekeztünk kedvükbe lenni. A nénje nagyon szereti a zöldbab levest, de csak frissen szedett babot, így három nap is főzetett magának levest, hát mit ne mondjak mi egy darabig nem igen fogunk enni, mert eléggé meguntuk. A báttyával nagyon nehéz volt, februárban agyvérzése volt, nem tud rendesen mozogni, de teher sem akart lenni, de a humora az nem változott hál Istennek! A gyerekek kaptak tőlük egy medencét, amit még nem tudtak kipróbálni a rossz időjárás miatt. Péter minden nap elindul munkába, de hamar vissza is jön. Rendre megáznak, így a héten nem számíthatunk fizetésre, nehéz lesz itthol a helyzet, amíg alakul valami. A gyerekek kezdenek rosszak lenni, de  próbálom őket fogni. A játszótérnél beszélgettünk egyik este anyukákkal, és ők nagyon panaszkodtak, hogy az ő gyerekeik mennyit elcsavarognak, még a szomszéd faluba is a szülők tudta nélkül. Azon gondolkodtam akkor az én nem lányaim nem is olyan rosszak, mert kicsi veszekedésük nem olyan rettenetes probléma, amit el is rendeznek egymás között hamar, de az utcára sem teszik a lábukat anélkül, hogy nem szólnának. Ma lecsót raktam el, és nagy hordóba vegyes vágottat, mindent elrakunk, mert a sok esőtől amúgy is hamar romlik. Köszönjük, hogy  részesei vagyunk a programnak, kívánok mindenkinek szép napokat.

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét, olyan gyorsan telnek a napok, észre sem vesszük és vége a vakációnak. Viharok tombolnak estéről estére, de ilyen félelmetesek már régen voltak, szinte megrémít minket. Ma húsgombóc leves, és túrós tészta volt az ebéd, délután pedig zöldbabot rakok el üvegbe, télen nagyon jó lesz, szeretik is a lányok. Remélem nem lesz igazuk az időjósoknak és nem lesz jégeső, had tudjunk mindent elpakolni télire. A pince betonozása félbe maradt, kevés volt az anyag hozzá, így várnunk kel, míg megint tudunk hozzávalót venni. Nagy nehezen megvarrtam az iskolatáskákat, de így most nem kell vennem, bár a lányok szerettek volna újat, de aztán csak belenyugodtak a dologba. A cserépkályhánk a lányok szobájában nagyon rossz állapotban van, át kellene rakatni, de borzalmas drágán csinálják, ez is megoldást vár, én meg úgy érzem, megőrülök. Vásárolgatjuk a gyerekekkel a támogatást, amiért nem győzök hálás lenni, hogy van, és nagyon rossz lesz, ha majd nem lesz.

Péter mindennap dolgozik, és mindennap kullancs mászik bele, amit nekem kell kiszednem, és félek is, nehogy baja legyen, de eddig még elmúltak szépen a helyén a piros pontok. Remélem nem lesz fertőző egyik sem, oltást kellene neki felvennie, de a munkáltató ezt nem fizeti, mi meg nem tudjuk kifizetni. A gyerekek nagyon elevenek, és annyi energiájuk van, alig lehet őket kicsit délután leültetni olvasni, hogy az ajánlott olvasmányokat elolvassák. A medencéjük kilyukadt, így hát azt siratják is rendesen, de feltalálják magukat azért. Ma is az üdítős üvegnek kiszúrták a kupakját, és úgy locsolják egymást: "Ez vizibomba Anya!" mondják nekem, én is kaptam belőle rendesen! Annyira nagyon szeretem őket, ennél jobban talán már nem is lehet. Kívánok mindenkinek szép napokat, minden gyereknek jó nyarat, az Alapítvány munkatársainak pedig kitartó munkát, minden elképzelhető jót! 

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét. Az idő nagyon rossz, szinte alig volt rendes igazi nyári napunk, pedig szeretnek a lányok szoknyában lenni. Telik a nyári szünet, olvasgatják a kötelező olvasmányokat. Kaptam ruhákat ismerőstől, Ő is támogatott és jól esett hogy rám gondolt, a lányok pedig nagyon örültek neki, remélem, tudom neki majd viszonozni valahogy. Így legalább kevesebbet kell venni iskolára, de hát akkor is gond marad, hogy miből lesznek elindítva suliba. Sokat elgondolkodom, hogy mennyire igyekszünk, és a gondok csak tornyosulnak, nem iszunk, nem dohányzunk, még kávézni se kávézunk, de min spóroljak? A hasunkon nem igen lehet. Elítélem azokat az embereket, akik nem a családjukat helyezik előtérbe, sajnos itt is van sok olyan ember, aki inkább kocsmázik meg egyebek, minthogy a gyerekeiről megfelelően gondoskodnának. Bele vagyok betegedve, hogy nincs napszám. Tavaly az nagyon sokat lendített rajtunk, most meg nincs semmi. Elkészítettem a hordós savanyúságot, és pakolgatom bele az uborkát. Remélem, nem romlik meg, mert nagyon szeretik a gyerekek. Lassan rakom be a zöldbabot is üvegbe, télen sok kell. Kukoricát kellett most vennünk, sajnos egy vagyon az ára 6000 Ft, és akkor még tápot meg koncentrátumot nem is vettünk a malackáknak, most már azt mondom inkább a takarmányok árán húst vennék, minden hónapban. Olcsóbban kijönne, de hát ha már van, akkor etetni kell, legalább karácsonyra tele lesz a hűtő. Nem tudom mi lesz így velünk 340 Ft-os kenyér ár mellett, és egy nem is elég egy napra. Családok mennek tönkre, és nem tudunk egymásnak segíteni, már nem tervezünk előre még egy napot sem, borzalmas ez a világ. A támogatás legalább egy biztos pont, amíg van. Nagyon nagy segítség az biztos, de reménykedni kell, hogy talán jobb lesz, legalább a gyerekek előtt nem panaszkodom, nekik még kell a gondtalan gyermekkor.

"Az Úr Isten soha nem csuk be egy ajtót anélkül, hogy kinyitna egy ablakot."Az imádság sokat segít, megnyugszom tőle.

Lassan befejezem, kívánok mindenkinek szép napokat, az Alapítvány dolgozóinak jó munkát, kitartást mindenkinek!

Szeretettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdem naplóm írását. Most nagyon rossz passzban vagyok, sok a gond mind megoldásra vár. A gyerekek jól vannak, a nagyok járnak rendszeresen ebédelni, a kicsi folyton a sarkamban van, nagy viharok vannak erre felé, azóta nagyon fél egyedül nem is akar a házban maradni. Vikimnek lett két hármasa, Virágnak egy. Kicsit bosszant, és magamat hibáztatom, hogy nem eleget foglalkoztam velük. Viki osztályfőnöke szerint felesleges magam idegesíteni 4,2 az átlaga, ami jónak mondható ötödik osztályban, sajnos van náluk négy olyan tanuló akinek nem ott lenne a helye. Nehéz a tanároknak úgy tanítani, hogy azok a gyerekek külön foglalkozást igényelnek, java részük még mindig a nevük leírásánál tart a többi gyerek csak szó szerint húzza maga után őket.

Péter dolgozik a héten, rendszerint elázva jött haza, nagyon remélem, hogy nem fázik meg, és azt hogy vasárnap itthon lesz velünk. Anyósom meglepetés szülinapja jól sikerült, örült a tortának, mi meg neki. Az öcsém sok gondot okoz, nagyon ivászatra adta a fejét. Nem tudok vele mit kezdeni, kikészíti a szüleimet teljesen. A gyermekekre ruhát kellene lassan vásárolgatni, hogy az iskolára is jusson a nyár végén, de nincs most miből. Napszám sajnos most nincs. Most mehettem volna ***********-ba a ruhagyárba, kézzel-lábbal szerettem volna, de nem tudok, a gyermekeket képtelenség egyedül hagyni minden nap. Így maradok anyaságin, amíg jár és beosztjuk valahogy, amit lehet.

Kívánok mindenkinek kellemes napokat, az Alapítványnak jó munkát, kellemesen eltöltött szabadidőt!

Üdvözlettel: Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre itt a nyári szünet, aminek nagyon örülnek a lányok. Viktória és Virág, mivel ők iskolások, feljárhatnak ebédelni az önkormányzat segítsége által, egészen augusztusig. Nagyon örülök neki, mert nagyon változatosan főznek a gyerekeknek, és 11 órától 15 óráig szabad foglalkozást tartanak nekik. Holnap lesz a bizonyítványosztás. Vikim sokat sírt, mert lett két hármasa bármennyire is igyekezett, de a többi négyes-ötös lett. Ötödik osztályban már elég nehezek a tantárgyak, és én már alig tudok neki segíteni.

Holnap Péter itthon lesz, és lebetonozza a pincét, és fel is támasztja, ami lesüllyedt gerenda. Anyósom jön neki segíteni, mert mi délelőtt évzárón leszünk, persze ez egy ürügy is, hogy átcsaljuk, mert 70 éves és tortával akarjuk meglepni. Nagyon szerettem volna nagy virágcsokrot, amennyi éves annyi szál virágot, de sajnos nem telik rá,  de azért a világon mindennél jobban szeretjük őt! Hát röviden ennyi, üdvözlök mindenkit szeretettel:

Rinkóné Emese