Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét. Az idő nagyon rossz, szinte alig volt rendes igazi nyári napunk, pedig szeretnek a lányok szoknyában lenni. Telik a nyári szünet, olvasgatják a kötelező olvasmányokat. Kaptam ruhákat ismerőstől, Ő is támogatott és jól esett hogy rám gondolt, a lányok pedig nagyon örültek neki, remélem, tudom neki majd viszonozni valahogy. Így legalább kevesebbet kell venni iskolára, de hát akkor is gond marad, hogy miből lesznek elindítva suliba. Sokat elgondolkodom, hogy mennyire igyekszünk, és a gondok csak tornyosulnak, nem iszunk, nem dohányzunk, még kávézni se kávézunk, de min spóroljak? A hasunkon nem igen lehet. Elítélem azokat az embereket, akik nem a családjukat helyezik előtérbe, sajnos itt is van sok olyan ember, aki inkább kocsmázik meg egyebek, minthogy a gyerekeiről megfelelően gondoskodnának. Bele vagyok betegedve, hogy nincs napszám. Tavaly az nagyon sokat lendített rajtunk, most meg nincs semmi. Elkészítettem a hordós savanyúságot, és pakolgatom bele az uborkát. Remélem, nem romlik meg, mert nagyon szeretik a gyerekek. Lassan rakom be a zöldbabot is üvegbe, télen sok kell. Kukoricát kellett most vennünk, sajnos egy vagyon az ára 6000 Ft, és akkor még tápot meg koncentrátumot nem is vettünk a malackáknak, most már azt mondom inkább a takarmányok árán húst vennék, minden hónapban. Olcsóbban kijönne, de hát ha már van, akkor etetni kell, legalább karácsonyra tele lesz a hűtő. Nem tudom mi lesz így velünk 340 Ft-os kenyér ár mellett, és egy nem is elég egy napra. Családok mennek tönkre, és nem tudunk egymásnak segíteni, már nem tervezünk előre még egy napot sem, borzalmas ez a világ. A támogatás legalább egy biztos pont, amíg van. Nagyon nagy segítség az biztos, de reménykedni kell, hogy talán jobb lesz, legalább a gyerekek előtt nem panaszkodom, nekik még kell a gondtalan gyermekkor.

"Az Úr Isten soha nem csuk be egy ajtót anélkül, hogy kinyitna egy ablakot."Az imádság sokat segít, megnyugszom tőle.

Lassan befejezem, kívánok mindenkinek szép napokat, az Alapítvány dolgozóinak jó munkát, kitartást mindenkinek!

Szeretettel:

Rinkóné Emese