Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Másfél hete kezdődött meg az iskola, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar betegek lesznek, "leszünk"! A lányok sorban lettek betegek. Elsőkén Virág majd négy hónapja, hogy nem fulladt, most elővette szegénykémet, de hála az égnek, három napot volt itthon, utána ment suliba, igaz napközibe nem engedtem, had legyen szem előtt délután. Viki is beteg lett, de nem annyira, nem is engedte a doktor úr, hogy itthon maradjon. Vanda sem ment oviba egész héten, gyógyszert nem kapott, csak köhögéscsillapítót, három nap nagyon köhögött szinte semmit nem aludtunk tőle. Péter is fáradtan ment dolgozni, holnap Vasárnap remélem, itthon marad! Felválogattam a burgonyát, egyedül nagyon nehezen haladtam vele, de végre készen van. Lassan törhetem a kukoricát, az is pár napba fog kerülni, félek is tőle, nem is a töréstől hanem a felhordásától, de Péter nem tud itthon maradni. Közben nekem is nagyon fáj a torkom, de magamnak nem váltok gyógyszert, túl leszek rajta, sokat teázok, csak rossz volt így válogatni, mert szállt a por és sokat köhögtem. Megvolt az első szülői értekezlet is, jó családias hangulatban telt, már azok, akik el szoktunk járni, rendszerint nem sokan vagyunk, de mi jól kijövünk egymással. Megszoktuk már a másnapi vízhangot a témákkal kapcsolatban, de mindig annak van hozzáfűzni valója, aki fáradságot sem vett, hogy eljöjjön, esetleg véleményt kérjen a gyermekéről, vagy hozzászóljon a témákhoz.
Szerettem volna hétvégén elmenni anyósomhoz, de nem tudom, hogy sikerül. Már nagyon hiányzik.
Kellemes hétvégét kívánok mindenki számára, igyekezzenek együtt lenni a szeretteikkel:
˝A család jelenti a menedéket e szívtelen világban!˝
Köszönjük szépen a programot, ezt a kapaszkodót, amiért mindig hálás leszek!
Tisztelettel:
Rinkóné Emese
