Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Újra írok, szedem össze a gondolataimat, hol is kezdjem el, hogy ne csak a gondokat vessem ide le, hanem jót is, amiből most kevéske jutott! Próbálunk mindent megoldani, de hol sikerül, hol nem. Írt az orvos nekem stressz-csökkentő tablettát, azt mondja nyugtatót nem szabad, ne szokjon hozzá a szervezetem, de ebből a stressz-oldóból is csak felet merek bevenni, mert aludnék tőle. A lányaim jól vannak, élvezik a szünet maradék napjait, váltottam ki nekik vitamint, és elkezdték szedni, hogy kicsit töltődjenek fel, mire kezdődik a suli. Nagyon féltem őket főleg Virágot, Ő nagyon beteges kicsi kora óta. Az allergia vizsgálat nem mutatott semmit, kivették az orrmanduláját, mert azt mondtak az miatt fullad, de ezek szerint mégsem az volt a baj, igaz most már egyre kevesebbet veszi elő. Mellőztem a porszívót is, és inkább fölmosom a parkettát minden nap, és csak este és reggel nyitok ablakot, pedig ezelőtt szinte mindig nyitva volt, de már az ilyen dolgok is sokat számítanak. Arra is gondoltam, hogy a konyha sarkai és az előszoba is be szokott penészedni, próbáltuk már több módszerrel is eltüntetni, de mindig visszajön, lehet, hogy az is ingerli a fulladást. A nyáron egyszer sem volt baj, megfázás sem volt, remélem most már megerősödik az immunrendszere, mert az gyenge neki. Most már nem bánom, hogy megkezdődik az iskola, mert igencsak kezdtek rosszak lenni, nem is rosszak inkább elevenek. A nagy lányunk Viki, szerintem most éli lázadó korszakát, 12 éves lesz, kezd kicsit feleselgetni mindig útjában találja a kicsiket, próbálok vele sokat beszélgetni kisebb feladatokat adni, amit néha szívesen néha morogva, de megcsinál. Tűzifát vásároltunk, hogy ne télen kapkodjunk, meg most olcsóbb is, de így is adósok maradtunk, de hetente ahogy Péter kap, úgy törlesztjük le, ami maradt, de nem bánom, csak már kezdetnek az is van. Vannak emberkék, akik irigylik ezt a támogatást, és most amikor fát hozattunk is megjegyzéseket tesznek, hogy azt is biztos úgy kapja, mert az ura erdőn dolgozik. Nem tudom milyen felfogásúak az ilyen emberek, irigyek-e vagy miért kell így viselkedni, de hát egy-két nap sírok, aztán már nem érdekel. Ha irigylik, hogy minimálbérért egész nap fát vág, meg kamiont pakol, akkor próbálják ki egész nyugodtan. Meglátnám, ők kapnának-e ingyen fát, mert nem igen hiszem, esetleg jó kis hátfájást! Eszembe jutott egy idézet "Az igazán jó dolgok, mindig csak rövid ideig tartanak.Ez az egész boldogság ilyen nehéznek van kitalálva. De nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból, hálásnak kell lennünk azért, hogy egyáltalán jutott belőle valami!"
Tisztelettel:
Rinkóné Emese
