Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Végre itt a várva várt nyár, nagyon örülünk a jó időnek! Túl vagyunk az évzárón, a ballagáson is. A lányok nagyon szeretnének menni a Balatonra, mivel tavaly azt ígértem, hogy most nyáron majd elmegyünk.
Fogalmam sincs, hogyan mondjam meg nekik, hogy még vonatköltségre való pénzem sincs, nemhogy nyaralásra... Nagyon nehéz, hogy mindig csalódást és szomorúságot okozok nekik. Lassan lehetne költözködni az új helyünkre is, még kis híja van a szerződéseknek a gazdasági irodánál. Addig kellene festenünk, takarítanunk...csak az a gond, hogy semmi eszközünk nincs hozzá, és pénz se, hogy vásároljak festéket stb.... Így nagyon lassan haladunk sajnos. Próbálok segítséget kérni innen-onnan, de válasz nem érkezik. Aggódom, hogyan leszünk készen időre, nincs semmink ez a baj. Vidéken voltak eszközeink, de azt mind ellopták, amikor elköltöztünk.
Amit tudok, még pakolok, csomagolok, de a hogyan tovább még kérdés... Nincs pénzem költöztetőre sem, nyomorúság ez így, de nincs semmi lehetőségünk. Az a lényeg, hogy a gyerekek minél kevesebbet érezzenek az itthon lévő feszültségből.
Próbálom lekötni a figyelmüket, amennyire tőlem telik. Megyünk sétálni, játszótérre esetleg fagyizni egyszer-egyszer. El se merem képzelni, mi lesz velük ott a pici szobában, mert eddig tágas környezethez szoktak hozzá. Még a mostani nagy tér is kicsi számukra... Ott pedig jó, ha lépni tudunk a holmiainktól. Nem tudom, hogy lesz, de sehogyan se jó sajnos.
Nem akarok panaszkodni, úgyhogy el is köszönök!
Üdvözlettel:
Füredi Tiborné
